Petapixel interjú Bacso Miklos, magyar származású, Kanadában élő fotóssal, a miklos.ca bloggerével. 

Mesélj valamit magadról!

Egy Apagy nevű kisvárosban születtem és nevelkedtem, Magyarországon. 1992-ben Kanadába költöztünk, mert szüleim szerint testvéreimnek (húgomnak és öcsémnek) és nekem jobb jövője lehet kint. Tizenhat évvel később, amikor 2008 nyarán először hazalátogattam és körülnéztem itthon, megállapíthattam, hogy igazuk volt. Programozó és webfejlesztő vagyok a Bosch Rexroth vállalatnál és időnként termékfotókat is készítek, ha szükségük van rá. Egyébként Welland városában, Ontarióban élek, 25 percre Niagara vízeséstől.

Sok fotót készítettél, amikor Magyarországon jártál?

Amikor ott jártam, úgy döntöttem, hogy csak filmes géppel fogok dolgozni, csakis fekete-fehér anyagra. Nem volt különösebb okom rá, hiszen Budapest csodálatos színesben is, de én szeretem a fekete-fehér fotókat.

A Budapesten készült képeimet itt lehet megtekinteni, illetve itt található pár fotó szülővárosomról, Apagyról. 

Hogyan kezdtél fotózni?

2003 vagy 2004 környékén lehetett, amikor a fotós blogok kezdtek nagyon népszerűek lenni. Már egy ideje fotóztam egy kis Canon S400-al, amikor komolyabban is nekiláttam. Azóta készítettem portrékat, esküvőfotókat, absztraktat, de mostanában kizárólag a körülöttem lévő élet dokumentálására fókuszálok.

Mi volt az első fényképezőgéped?

Az első gépem a Canon S400 volt, de akkoriban vettem egy Sony F828-at és az első filmes gépemet, egy Canon A1-et. Amikor komolyabban kezdtem foglalkozni az egésszel, akkor Nikon D2X-re váltottam. 

Milyen felszerelést használsz most?

Főleg egy Nikon D700-at, de havonta legalább egyszer előkerül egy analóg gép is. Többnyire Nikon F5 vagy F55, esetleg a Rolleiflex 35C, amit Bobtól kaptam a notraces.com-ról. 

Mi van a kívánságlistádon?

Néhány klassz Nikon üveg jó lenne. Szeretnék egy 14-24mm-es Nikkort és komolyabb teleobjektíveket.

Hol hívatod elő a filmeket?

Rengeteg fekete-fehér filmet dolgozok fel otthon, kivéve ha nagyobb sorozatokról van szó, például a magyarországi utazás. Akkor egy "The Camera Place" nevű helyre adtam be az anyagot, ami Niagara Falls (Ontario) városában található. Odajárok a fekete-fehér filmjeimről is nagyítást készíteni. A tulaj megengedi, hogy használjam az üzlet sötétkamráját, hogy saját magam készítsem a papírnyomatokat, ami nagyon klassz.

Hogy írnád le a fotóidat egy olyan embernek, aki még sose látta őket?

Sötétebb, dokumentarista stílus, nagyon kevés utómunkával. Egyszerűen dokumentálom az életet magam körül, így most már évekkel korábbra is vissza tudok tekinteni, és jó látni a megtett utat. Néha próbálok olyan képeket készíteni amik "nagyon jól néznek ki" de többször vallok kudarcot, minthogy sikerülne :) 

Mennyire változott meg a fotóblogolás 2003 vagy 2004 óta?  

2006 környékén kiestem egy kicsit a blogolásból, így nem tudok általánosságban válaszolni. Személy szerint rengeteg alkalommal átalakítottam az oldalam. A szemlélet is változott, már rég nem azzal foglalkozok, hogy lássam mennyi látogatót tudnék összeszedni, hanem inkább az érdekel, hogy olyan képet készítsek, amire később is emlékezni fogunk. 

A blog tartalma is változott valamennyire. A felrakott fotóim 99%-a jelent valamit számomra,  vagy a körülöttem lévő embereknek. Persze vannak olyan fotók is melyek kilógnak a sorból. Ezeket csak az alkalom kedvéért készítem és többnyire "random" címkével jelzem a blogon. 

Még mindig látogatok blogokat azokból az időkből amikor a fotózást kezdtem, és boldog vagyok, hogy még mindig működnek, de sok száz újról, melyek azóta indulhattak, nem tudok. Azt hiszem az emberek mostanában szívesebben használják a FlickR-t. Én is használom, de jobban szeretem a dolgaimat egy személyesebb helyen összegyűjteni, így a FlickR oldalamat mostanában csak ritkán frissítem.

Mikor, hol és mennyit fotózol? 

A kezdetekkor naponta egy fotót tettem fel, ahogy a legtöbb blogger csinálja. Mostanában sorozatokat teszek fel, úgy 15-30 fotót egyszerre, de havonta csak néhány alkalommal. Már rég nem fotózok annyit, mint régebben, de nem tervezem, hogy befejezném az oldal frissítését. 

A képek nagy része a Niagara környékén készül, hacsak nem kirándulunk valamerre északra. 

Röviden leírnád a munkameneted? 

Ez elég egyszerű. Digitális képek esetén RAW formátumban fotózok és igyekszem helyesen szerkeszteni illetve exponálni. Az utómunka 99%-a már a raw konverterben megtörténik, ami többnyire a fehéregyensúly, kontraszt és a szaturáció beállítását jelenti. Mivel egyszerre több fotóval dolgozok, nem töltök sok időt egy-egy képpel, hacsak nem tervezem kinyomtatni. 

Analóg esetén szeretem ha a laborban vannak kinyomtatva, majd a papírképeket scannelem. Egy olcsó síkágyas scanner is bőven elég a fotók internetes publikálásához. Utálok negatívot scannelni, a por és a karcolások eltüntetésével bajlódni, szóval ha bárki is szeretne egy nyomatot valamelyik fotómról, már viszem is a filmet a laborba nagyíttatni. Az analóg technikával készült képeimet egyáltalán nem utómunkázom, a scannelésből származó por és a szennyeződések eltüntetésén kívül.

Mi lenne a tanácsod valakinek, aki most kezdi a fotózást?

Azt tudnám mondani, hogy az expozíció a legértékesebb dolog amit megtanulhat, ha most kezd bele. 

Meg kell tanulni a záridő, rekeszérték és ISO beállítását. Ne legyen mindig "rekesz előválasztásra" vagy "P" módra állítva a gép... Úgy értem, hogy ezek néha ugyan nagyon hasznosak spontán fotóknál, de fontosnak tartom, hogy a fotós értse, hogy mi történik a háttérben. Ha tükörreflexesed van - manapság egyre komolyabbak - ne félj magasabb érzékenységet használni. Gondolj arra, hogy ha a képernyőn kicsit zajosabbnak is tűnik, kinyomtatva valószínűleg remek lesz. 

Milyen fotósokkal tartod a kapcsolatot?

Néhány név akivel kapcsolatban állok: Bob a notraces.com-ról, Kathleen a DurhamTownship.com-ról, John az Orbit1.com-ról, Jessyel a Dailysnap.com-ról és a barátommal Dave-el a Farmfive.com-ról (bár ő már nem blogol annyit).

Ki az akitől szívesen olvasnál egy interjút? 

Bobtól, a NoTracesről, ő egy különleges karakter. :) 

Valami amit az olvasóknak üzennél?

Hal Johnson és Joanne McLeod szavaival élve a régi Body Break reklámokból: "maradjatok fittek és érezzétek jól magatokat legközelebbig!" (és készítsetek rengeteg fotót!) 

Az eredeti interjú a petapixel.com-on jelent meg.