Manapság egyre komolyabb érdeklődést nyer a régebbi, manuális M42, vagy egyéb rendszeridegen (pl. EOS vázon Nikon manuális optikák használata - nem utolsósorban anyagi megfontolásból). A legtöbb esetben a gyártók nem nyilatkoznak ilyen témakörben - az ő anyagi érdekük ugyanis minél nagyobb mennyiségben eladni új, borsos árú optikákat. Általában ilyen területen mindössze annyit infót közölnek, hogy nem gyári optikákkal esetleg tönkretehetjük fényképezőgépünket.

Természetesen a manuális optikák használatának vannak bizonyos hátrányai, pl. a rekeszt és a fókuszt is kézzel kényszerülünk beállítani.

Adapter gyűrűk, bajonett konverterek:

Az első dolog, amire szükségünk lesz (az optikán túl) egy adaptergyűrű, vagy konverter. Ezek ahhoz szükségesek, hogy fizikailag felhelyezhető lehessen a gépre a kinézett üveg. A leggyakrabban használt konverter az EOS-M42 változat, mely párezer forintért beszerezhető, akár fókuszemulátor elektronikával is. Ez utóbbi a csatlakoztatott manuális üveget EF optikának hazudja és megakadályozza vázunkat abban hogy letiltsa az AF visszajelzést - ezzel a kis keresővel megáldott vázak használói is biztonsággal fókuszálhatnak.


Létezik még számos konverter, amiknek a segítségével a használtpiacon összevadászott manuális gyöngyszemet növeszthetjük össze a gépeinkkel. Az ökölszabály, hogy a kinézett rendszer optika gyújtópont-filmsík távolságának meg kell haladnia az EOS rendszerét, melynél ez a táv 44mm. Ennél igen sok rendszer nagyobb távolságokkal dolgozik (Contax RTS, Leica R, Nikon, Olympus OM, Pentax K, M42, Tamron adaptall T2, Yashica) Rossz hír, egyenesen fricska, hogy az igen jó képminőségi potenciált sejtető FD bajonettes Canon üvegek nem illeszthetőek egyszerű konverterrel EF vázra.

Beszerzés:

A konverterek és az objektívek aprónetről-vateráról, Ebayről, hazai kereskedőktől, pl. a torzsasztal.hu adok-veszek fórumairól könnyen beszerezhetőek. Érdemes pl. körülnézni, hogy milyen optikák kallódnak a padláson, a Papa szekrényében elfeledve - nekem pl. egy 58 MM-es Helios 44M adatott meg M42 bajonettel.


Nem sokat reméltem tőle, hiszen még digitális korszak előtti, de már bevonatolt üveg, mai értéke szinte semmi - ezenfelül több oldalról hallottam hogy a manuális üvegek hajlamosak becsillanni, kromatikus és egyéb színi aberrációk mellett nem feltétlen ütik meg azt a színvonalat amit ma elvárunk kortársaitól. Kellemesen csalódtam. Ugyan az MF és a munkablende megszokása időt igényelt, sebessége természetesen nem fogható az AF optikák képességeihez, részletező kézsége kiemelkedő, háttérelmosásával, szűk éles tartományával sokmindenért kárpótolja az embert.


Izgatottan várom a következő kinézett MF optikát - egy szintén orosz származású Jupiter 85 F2-t. Távoli vágyam egy 300/4-es manuális m42 tele. :)

Használat:

Pár szót a használatról: Az adaptergyűrű megérkezte után az m42 menetre illesztett gyűrűt finoman feltekertem az objektívre, majd megszorítottam - ellenőriztem a pozíciót, majd, mintha csak EF optika lenne csatlakoztattam az öreg D60 bajonettjére. A keresőbe nézve a derült keresőkép kellemes látvány: Az F2-es blende garantálja a világos keresőképet. A gép szemhez emelése előtt érdemes meggyőződni a rekeszgyűrű állásáról (ugye ilyen normál esetben EF optikán nincs), mert ennél az optikánál a kattogások számolgatása (rutinos manuális használóknak ez magától értetődő) nem ad egyértelmű információt a pillanatnyi rekeszállásról - a keresőben megjelenített információ pediglen az AF emulátorba gyárilag belesütött értékeket mutatja hisz a váznak nincs elektromos kapcsolata az ojjektívvel. Az obi aljánál található rekeszbeugrasztó kapcsoló kicsit megkönnyíti a munkát: egy mozdulattal ugrasztható teljesen nyitott állásból a beállított
értékre.

Viszont, manuális optikák használata az AF, netán USM, HSM világban eltunyult olvasó számára elsőre kicsit vesződségesnek tűnhet: érdekes érzés, hogy a félig lenyomott gombra látszólag nem történik semmi. Természetesen történik, félig lenyomott expógombbal aktiválódik az AF rendszer, és ha ilyenkor élességre lelünk a fókuszgyűrű csavargatásával, a váz szépen jelzi, hogy siker van - "becsipog", felvillantja a megfelelő fókuszpontokat.

Hohó, ezzel még nincs vége a teendőknek - az előre beállított rekeszértéket a helyére kell ugrasztanunk, majd exponálhatunk.

Tehát, gomb félig lenyom, élesít, élesség megvan, rekeszt beugraszt, gomb elenged, félig lenyom, hogy az új rekesszel is biztosan megtörténjen a fénymérés, majd expozíció.

Egyszerű ugye? Mintha a modern autómata váltós autóról kellene visszaülnünk a szinkronizálatlan váltók világába, ahol csak dupla kuplungolással lehetett rendesen sebességet váltani.

Konklúzió:

Megéri ezzel vacakolni? Természetesen, hisz a lelkes amatőr fotósnak mindene az elkészült kép felett érzett öröm, a jól végzett munka, a tevékenység öröme, a saját alkotásként materializálódó vizuális élmény eufóriája.

A tesztképek között megtekinthető teljes felbontásban.
Ehhez ezek a régebbi üvegek olcsón adják az eszközt, ugyanakkor rajzolatuk, színeik nemritkán felülmúlják modern testvéreikét - Igazándiból az öreg Helios képességeinek kihasználásához már erősen ajánlott a RAW használata, mert egy-két kattintásnyit lerekeszelve a JPG veszteséges tömörítésnek köszönhető részletvesztés szemmel látható.

Bár, a cikk alapvetően EOS bajonettel foglalkozik, hasonló lépések megtehetőek a többi márkánál is: M42 gond nélkül illeszthető Minoltára, Pentaxra, és tudtommal Olyra is - egyedüli mostohagyermek igazándiból a Nikon, amire csak lencsés átalakítóval illeszthető M42 vas - a plusz üveg ronthat a képminőségen, ha kivesszük esetleg nincs végtelen fókusz.

Sajnálatos módon jelenlegi, időrabló tevékenységeim nem engedik hogy teljességre törekedjek, így a többi márkát kihagytam a szórásból, ezért én kérek előre elnézést.

Kalandra fel, bármi ami a házban és környékén fellelhető, és csőbe zárt üveg, potenciális manuális objektív.

Sok sikert a vadászathoz!