Az előző cikkünkre érkezett olyan visszajelzés, miszerint hiányos a bemutatás, és tárgyalhatnánk kicsit bővebben az állványfejekről, típusairól, használatuk előnyeiről, alkalmazási területeiről, illetve egyéb apróságokról.

Nos mivel mi odafigyelünk az olvasóink véleményére, így álljon itt eme cikk a kíváncsiak, és tudásvággyal fűszerezett fotósoknak :)

Rögzítők

Gyorscseretalp

Ez egy olyan szerkezet, melynek egyik felét a gép állványmenetére rögzítünk, másik fele pedig az állvány fején nyugszik. Egy mozdulattal a fényképezőn (vagy állványgyűrűn) levő kis talpacskát az állványfejen levő "dokkolóba" pattinthatjuk, és biztos rögzítést biztosít ezzel gépünk számára. Olcsóbb kivitelű állványoknál ez egybe van építve a fejjel, és anyaga műanyag, de a drágább típusoknál külön is vehetünk gyorscseretalpas rendszert állványfejünk mellé.

Gyorsrögzítők

Nem is gyorscseretalpak, de nem is fix rögzítések. Hasonlóan a gyorscseretalpakhoz itt is van egy olyan része a szerkezetnek, melyet a fényképezőgép (vagy állványgyűrű) aljára kell rögzíteni, és van egy, mely marad az állványfejen. A rögzítést egy kis csavar becsavarásával érhetjük el. Ez ugyan nem olyan gyors, mint a gyorscseretalp, de még ez is elég gyors, hogy ne szalasszunk el egy olyan akciót, melyet kézből szeretnénk lőni, de az állványon van rögzítve gépünk. Ára kicsit kedvezőbb, mint a talpas megoldásoké.

Állványfejek

A 2D avagy a Videó fejek

Alapjában véve a filmezés területéről származnak, legfőbb jellemzőjük, hogy a nagyobb vízszintes mozgások lekövetésére tervezték őket, tehát svenkeléshez lehet hasznos a fotósnak. A fej kapható gyorscseretalpas kivitelben is, de létezik fix rögzítésű is, bár ezek a ritkábbak.

Bár nem kifejezetten panorámafejek - arra ugyanis kitaláltak az okos marketingesek egy külön fajta fejet -, de ettől még panorámázáshoz is jó szolgálatot tehet ez a típusú fej, főleg ha a függőleges mozgás kizárható (pl. Manfrotto 501HDV).

3D

Ezek a fejek biztosítják szinte a legnagyobb szabadságot a fotósok számára. Azért csak szinte, mert a gömbfejek - megítélésem szerint - flexibilisebbek. Ez utóbbi esetén ugyanis egy rögzítő oldásával lehet bármilyen irányban mozgatni a fejet, míg a 3D fejnél minden síkhoz tartozik egy rögzítő. Persze vannak olyan területei a fotózásnak, amikor ezt igényli a fotós. Ezek a fajta fejek már csak gyorscseretalpas kivitelben érhetők el.

Fogaskerekes fej

Hasonlóan a 3D fejhez itt is külön-külön tudunk mozogni a sík 3 irányában, ám ebben az esetben a mozgást igencsak finoman végezhetjük a fogaskerekeknek köszönhetően. A precíziós beállítások pl. statikus makró témák, vagy beltér fényképezésénél lehetnek különösen hasznosak.

Gömbfejek

Mint azt már korábban említettem sokkal szabadabb mozgást engednek meg, mint a 3D fejek. Itt csak egy rögzítő csavart találunk a 3 iránysík feloldásához. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért látunk a képen mégis 3 csavart? A bal oldali a gömbfej oldására szolgál, a jobb oldali tekerővel a feloldott gömbfej mozgásának feszességét tudjuk szabályozni, míg az alsó kis csavarral a gömb rögzítéstől függetlenül tudunk vízszintes irányú mozgást csiholni a fejből. Ez pl. panoráma készítésénél hasznos lehet. Hátulütője a gömbfejnek, hogyha egy vaskosabb súlyú teleobjektívet pakolunk rá, akkor kilazításkor a fej hajlamos lehet előrebicsaklani.

Joystick gömbfej

Hasonló tulajdonságokkal bír, mint a sima gömbfej, azzal a különbséggel, hogy itt nem csavarral rögzítjük a pozíciót, hanem egy kallantyú lenyomásával, mely jól látható a képen. A kamerát/állványgyűrűt gyorscseretalppal rögzítjük a fejre, a fejet pedig a szokásos módon felcsavarjuk az állványunkra. Ez még gyorsabb és szabadabb mozgatást tesz lehetővé, mint a gombfejes-csavaros rögzítésű megoldás.

Panoráma fej

A videó fejeknél említettük a panorámázást... Léteznek kifejezetten panorámafotózáshoz kifejlesztett fejek. Két csoportba sorolhatók: kompaktok - melyek kis helyen elférnek - és úgynevezett szférikus (equirectangular) fejek. Ez utóbbiak egy speciális tulajdonsággal bírnak. Gépünket az objektív nodális pontja körül forgatja el. A nodális pont az objektíven belül az a pont, ahogy a fénysugarak keresztezik egymást, és egy pontban vannak. Ez azért fontos, mert ha nem így készítjük az illeszteni kívánt panorámaképünket akkor parallaxis jelenség léphet fel, mely igencsak megnehezítheti, vagy akár lehetetlenné is teheti a panorámakészítést.

Monopod fej

Mint a nevében is benne van monopodokra tervezett fej. Az olcsóbb kategóriájú monopodokon egybe van építve ez a szerkezet az állvány résszel, de a drágább modellekre külön vehetjük meg. Ez a szerkezet (fej) egy irányú mozgást biztosít a felszerelt fényképezőnek (ugye a vízszites mozgást könnyen megvalósíthatjuk, ha az egész állványt forgatjuk).

Makró fej

A makrózás is kiemelt fontosságú a fejeket tekintve. Az igazi profik, és persze a tehetősebb amatőrök számára nélkülözhetetlen szerkezetek a makró fejek, melyek milliméterenkénti mozgásokat tesznek lehetővé. Legtöbb esetben ennek vizuális megnyílvánulása is van (skálázva van a fej), így a fotósnak még pontosabb képe alakul ki arról, hogy hol lesz az éles tartomány.

Stabilitás

Szintén az észrevételekben volt egy olyan kérés-kérdés, hogy hogyan üzemeltethetjük állványainkat stabilabban.

Erre a válaszom a következő: válasszunk a felszerelésünkhöz mérten állványt. Tehát ha a felszerelésünk 3 kg-ot nyom, akkor minimum egy 4.5-5 kg teherbírású állványt és egy hasonló teherbírású fejet válasszunk hozzá. Ha az állvány elbírja a súlyt, de pl. a gömbfejünk nem, akkor kellemetlen élményekben, és sok bemozdult képben lesz részünk.

A másik tanácsom, hogy ha tripoddal (3 lábú állvány) fotózunk, a középoszlopot csakis magassági korrekcióra húzzuk ki, és ne azért, hogy magasabban legyen a kamera. Arra ott vannak a lábak. A lábakat se húzzuk ki teljesen mindig, csak ha más lehetőségünk nincs. Általánossában elmondhatjuk, hogy minél jobban össze van tolva egy állvány, annál stabilabb rögzítést biztosít.

Extra nagy gyújtótávolságú objektívek esetén kiemelt szerepet kap a stabilitás. Ilyen esetekben lehet próbálkozni állványlábakra aggatott extra súlyokkal is.

Egyéb trükkök: távkioldó, MLU

Felmerült a kérdés, hogy használjunk-e távkioldót, vagy MLU-t (előzetes tükörfelcsapás) állványról történő fényképezés során.

Ha nappal, elég fénynél fotózunk, akkor nincs szükség ilyesmire, mert a bemozdulás esélye igen kicsi. Természetesen ajánlott, ha nincs már elég fény, vagy éjszakai felvételeket akarunk készíteni, vagy nem akarunk a gép mellett gubbasztani a keresőbe meredve a témára várni.

A távkioldó minden olyan témánál hasznos lehet, amikor előre beállított pozícióban, előre beállított fókusz mellett várjuk a prédát, melyet megörökíthetünk (pl. csillagjárás, egy rovar, vagy madár egy beszállóágon, stb). Előre állítjuk az élességet, rekeszt, fókuszt, pozíciót, és várunk. Nem kell ott gubbasztani a keresőn át nézni, hogy mikor keveredik téma a megfelelő helyre.

A másik lehetséges szituáció távkioldó, időzítő, vagy MLU használatára az éjszakai fotózás. Itt ugye senki se szeretné, hogy berázott képek készüljenek. A berázott képek egyik lehetséges forrása lehet, ha exponálás előtt babrálunk a gépen (akár expo gombot nyomjuk le, akár tartjuk a gépünket). Bízzuk a rögzítést a stabil állványra, és ha a szükség megköveteli, akkor állítsunk be előzetes tükörfelcsapást (MLU), és távkioldó segítségével süssük el a gépet, vagy állítsunk be időzítőt.

Remélem sikerült kielégítenünk mindenki kíváncsiságát. Ha ellenvetés, további tipp-trükk van valakinek a tarsolyában, ossza meg bátran alul egy hozzászólás formájában.