Sok hobbifotósban illetve amatőrben feléled előbb vagy utóbb a digitális tükörreflexes gépek iránti vonzalom. Természetesen - mint annyi minden más is - ez is egy kényes, vásárlás előtt alapos utánjárást igénylő terület. Egyrészt a pénztárcát illetően, másrászt pedig hosszú évekre meghatározó lehet döntésünk.

Mennyi is az annyi?

Nézzünk szembe a tényekkel: vásárlás előtt az egyik legmeghatározóbb tényező, hogy mennyit pénzt szánunk leendő gépünkre. Itt fontos megemlíteni, hogyha nem DSLR cseréről van szó, akkor minden bizonnyal a vásárlás a gép megvételén túl még folytatódik. Erre az esetre korábbi cikksorozataink szolgálhatnak segítségül. E cikkben inkább a vázakra koncentrálunk, de természetesen néhol elkerülhetetlen a visszatekintés. Tehát a piszkos anyagiak...

Az utóbbi idők gépdömpingjének köszönhetően már 70-120.000 Ft környékén hozzájuthatunk egy belépő szintű géphez. Mik tartoznak ide? Például a Canon EOS 350D, 400D, 450D, a Nikon D40, D60, az Olympus E-410, E-420, a Sony A-200, és még sokan mások.

Ha esetleg 120-250.000 Ft környékén tudunk áldozni a fényképezőgép-kereskedelem oltárán, akkor máris a középkategóriás, félprofi gépek tulajdonosai között találhatjuk magunkat. Ebbe  kategóriába tartozik például a Canon EOS 30D, 40D, a Nikon D200, D300, az Olympus E-520, a Sony A350K, A-300X, és még sok más gép.

Ennél feljebb már az igazi csúcsgépeket találjuk, amik horribilis összegekkel telefirkált árcédulákkal várják a polcokon a vásárlókat: 300-500.000 Ft-tól egészen közel 2.000.000 Ft-ig bezárólag.

Mindnek megvan a maga előnye és hátránya. Mivel általában 2-5 (esetleg mégtöbb, ha márkafüggetlenül keresünk még) gép is fennakadhat az előzetes szűréseken, így az árkategória kiválasztása után összehasonlítással finomíthatjuk a keresést. Napjainkban a kínálat hatalmas, így mindenki megtalálhatja a maga számára tökéletes gépet. A választás azonban nem csak a pénzen múlik...

Gépválasztás téma és képfelhasználás szerint

Habár ez a kérdés úgy hangzik mintha két különálló lenne, mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz a kérdés két része. Ez az a kérdés, mellyel eldönthetjük, hogy valóban olyan gépet akarunk e vásárolni, amire szükségünk van, vagy csak nagyon elcsábultunk a megapixelek, és a jól hangzó ISO értékek, esetleg a kiemelt gyorsaság hatására.

Az igazság az, hogy nem mindeki használja ki egy profi gép paramétereit, mert egyszerűen nincs rá szüksége. Vásárlás előtt figyelembe kell venni azt is, hogy mire fogjuk használni a gépet, milyen körülmények között, és mennyit. Számít az is, hogy szigorúan hobbifotózáshoz használjuk-e majd, vagy esetleg nyomtatásba is kerülnek a képeink. Nyomtatásnál is lényeges, hogy mekkora képek készülnek, mert például 10x13-as képekhez fölösleges profi vázat venni. Nagyobb méretű nyomtatások tervezése esetén célszerű áldozni a középkategóriás gépek valamelyikébe.

Hobbizáshoz egyébként célszerű valamilyen kitobival (pl. 18-55 tartományban szinte minden gyártó kínál kitobit), vagy esetleg duplakittel (pl. 18-55 + 55-200) vásárolni, hisz így az objektív árán spórolhatunk, és igényeinket tökéletesen kielégíthetik ezek a csomagok is. Egyes témák "megkövetelhetik" a komolyabb gépeket, amelyek például időjárásálló borítást kaptak, és valamilyen szinten ellenállnak a mostohább környezeti viszonyoknak is. Aki például rendszeresen jár rally versenyekre, annak meggondolandó lehet egy ilyen megoldás.

Hasonlóan fontos szempont lehet az is, hogy milyen fényviszonyok között fogunk fotózni. Aki fényes nappal hobbizgat, annak nem fontos, hogy ISO 800-1600 környékén is viszonylagosan zajmentes képet produkálhasson, mert nem fogja hasznáni ezt a tartományt. Aki viszont pédául kimondottan koncertfotózáshoz vesz gépet, annak nem árt vázból is belefeccölni a zajmentesebb gépbe, és persze objektívből is a fényerősebb verziókra lesz szüksége. Viszont ez meglehetősen komoly anyagiakkal is társulhat.

Gépválasztás támogatottság szerint

A legtöbben, akik a "milyen DSLR-t" kérdést teszik fel, a kompaktok világából jönnek, ahol minden egybe volt építve egy kis műanyag borítású csomagba (fényképezőgép :). Azonban a DSLR-ek világában ez nem így van (szerencsére, vagy sajnálatra méltó módon, azt döntse el mindenki maga).

Fontos tudni, hogy nem minden objektív tekerhető fel minden vázra. Ezen esetekben a kompatibilitás jelzője a bajonett, ami akár gyártón belül is eltérő lehet (pl. Canon EF és EF-S). Természetesen az objektívet összeeszkábáló cégek is tisztában vannak ezzel, és így a 3rd party gyártók (mint pl. a Sigma) többféle bajonettel is kínálják portékájukat. És itt jön be a döntésünk fontossága, ugyanis ha megvásároltunk mindent, és utána vázat akarunk cserélni, akkor bizonyos fokig meg van kötve a kezünk. Egy Canon rendszert például nem lehet Nikon-ra cserélni pusztán a váz lecserélésével. Ilyen esetben mérlegelni kell, hogy hogy járunk a legjobban. Ha újonnan vásároltuk a felszerelést, akkor elég kemény pénzeket bukhatunk egy ilyen rendszerváltással. Objektív vásárláshoz szintén egy korábbi cikksorozatunk próbál segítséget nyújtani.

Törpapa, messze vagyunk még?

Nem. Ha a fentiek alapján nagyjából összeállt, hogy mit szeretnénk, akkor nem árt mégegyszer újragondolni az árakat annak a fejében, hogy a vásárlás a váz és az objektív(ek) megvételével sem ér véget. Amire biztosan szükségünk lesz, az a memóriakártya. Váztól függően más és más típusú kártyára lehet szükségünk (pl. CompactFlash, vagy SD, esetleg SDHC, stb.). Egyes vázakba többféle típus is behelyezhető, míg más vázaknál nincs választási lehetőség. Megúszhatjuk kisebb kapacitású - és persze olcsóbb - kártyával, bár ez egy olyan kényes terület, ahol nem feltétlen célszerű spórolni. Igazándiból súlyos tíz- és százezreket költünk a gépre és az obi(k)ra, úgyhogy itt párezer forinton már nem érdemes agyalni. Háttértárból elég csak egyszer kifutni. Garantáltan azok lesznek a legjobb pillanatok. Ha mindenképp spórolni akarunk, akkor esetleg a kártyák sebességét tekintve lehet a célszerű degradáló választás. Noname kártyák vásárlását egyáltalán nem ajánljuk, viszont a márkás kártyák között meg terjednek a hamisítványok. Következő cikkünk erre a témára tér majd ki!

Törpapa, messze vagyunk még? (II. menet)

Nem. Tegyük fel, hogy megvan a váz, az obi(k), a memóriakártya. Valamibe ezeket bele is kell pakolni. Táskavásárlásról szintén írtunk már, úgyhogy most ebbe a témába sem mélyedünk bele (úgy is "csak" pénzügyileg hat a gépvásárlásra). Következő téma a vaku. A legtöbb fényképezőgépen megtalálható, így e tekintetben a döntésünk nemnagyon befolyásolható. Sokkal inkább akkor, ha sokat fotózunk kevés fényben, vagy éjszakai felvételeket készítünk többségében. Ezen esetben ugyanis nagyon hamar rájövünk majd, hogy az a kis felugró pöcök, amit a gyártó vakunak nevez, az nem túl jó. Elég erőtlen villanó (12-13-as kulcsszámúak általában a beépített vakuk, míg egy külső vaku pl. 43-58 körüli), így mind távolságban (az effektív munkatávolság csupán 3-3.5 méter), mind terítésben (csak a főtémát világítja meg, a háttér sötét marad) gyenge ahhoz, hogy jó képeket tudjunk készíteni. Még party-képekre se igazán alkalmas, azt a tényt nem is említve, hogy majd az összes képen vörös-szemet kell retusálnunk a vaku és az objektív tengelyének közelsége miatt. Szóval ha fénnyel teli, jól bevilágított (villantott) képeket akarunk csinálni, akkor eljutunk előbb vagy utóbb egy vaku vásárlásának a szükségességééig. Vakuk tekintetében szerencsére a támogatottságban nincs hiány, de akárcsak az obiknál, itt sem megy fel minden vaku minden vázra. Tudásaikban a konkurens termékek közel azonosak, így a vakuvásárlás inkább csak pénzügyileg befolyásolja majd a gépvásárlást (egy jobb vaku 50-80.000 Ft, de pl. kimondottan makró vakuk esetén akár 150-200.000 forint is lehet az új, gyári villanók bolti ára). És ha már az anyagi vonzatok, akkor ami még említésre méltóbb kiadás, az az állvány. Ezeken kívül már csak pár apró kiegészítő marad, melyeknek anyagi vonzata nem olyan jelentős (talán a szűrők kivételek ez alól, ahol a minőségi szettek 30-50.000 forintba is fájhatnak).

A mélypont és a remény

Azt hiszem ez az a része a cikknek, amikorra az olvasó tekintete kissé üvegessé válik, és a nyitott száján csorog kifelé a nyál (ha nem, akkor igen jól bírja, vagy már tapasztalt :) ). Most már minden bizonnyal tudatosult az olvasóban, hogy a "milyen gépet vegyek" kérdésre a válasz nem is olyan egyszerű, és ez az a pont amikor erősen el kell gondolkodni a kapott válaszokon, és el kell dönteni, hogy valóban szükséges-e tükörreflexes gépet venni. Ahogy én látom, a tükörreflexes gépek egyfajta befektetések, tehát úgy is kell kezelni a dolgot, a döntést. Nem lehet csak azért venni egy ilyen gépet, mert most van valami akció a webáruházban, vagy nagyon olcsón kínálják. Tény, hogy csábító, de mint majdnem minden marketinges akció mögött, itt sem említik meg a "mellékhatásokat". A végső döntés előtt célszerű ülni a téma fölött egy kicsit, elmélkedni a jövőről, fórumokat bújni, és ennek fejében lépni.

A szerkesztő is beleszól

Természetesen a használtpiacon vázakat is találunk, de néhány dologra nem árt odafigyelni, ha esetleg íly módon szeretnénk géphez jutni. Az egyik legfontosabb mutatója a gép használtságának, az a beléjük pakolt expószám. Sajnos ezen szám kiolvasását nagyon ritka esetben tudjuk mi magunk elvégezni. Canon gépek esetében hivatalosat például csak a Camera kft. tud mondani. Miért is fontos ez? Minden gépnél van egy hivatalosan kiadott szám, ameddig elvileg a zárszerkezet bírja. 25.000 expótól 300.000-ig bezárólag terjednek ezek a számok, és természetesen semmiféle garancia nincs, hogy ki is húzzák addig, mint ahogy az sem mondható el, hogy ha elérik ezt a számot, akkor megnyekkennek. 100.000 expós gép is elszállhat 2-3.000 expó után, míg 50.000 expós gépbe volt már, hogy belement 250.000 expó. A zárszerkezet egyébként cserélhető, kb. 60.000 forintos terhet ró a gép gazdájára. Ezen kívül a használati jeleket (kopások, karcolások, neadjisten törés) érdemes keresni, mert alkura jogosítanak fel, amennyiben jól láthatóak. Zárcsere utáni gépeket illetően nincs tapasztalatom, így ez ügyben nemtudok nyilatkozni. Érdemes elvégezni egy hotpixel tesztet is. Ez egyébként új gépek esetén sem árt. Hogy mi ez a teszt? Éjszakai felvételek esetén előfordulhat, hogy mindenféle színes pöttyök jellennek meg a képen. Fehér, piros, kék, sok, kevés, kicsi, nagy. A teszt elvégzéséhez hagyjuk fent az objektíven az obisapkát, majd ISO 100-as értékkel stabil állapotban készítsünk egy 30 másodperces expót. Érdekességképpen lehet lőni ISO 1600-al is, itt mér szinte biztos, hogy látni fogjuk a hotpixeleket, de ez már annyira nem mérvadó, hisz 30 másodpercet kb. sose fogunk expózni ISO 1600-al. A hivatalos álláspont a hotpixelekről természetesen elég "vicces". Ha jól emlékszem 1 másodperces expó, ISO 100-nál, és ami ott látszik, az hotpixel. Ezen tesztet különösen érdemes elvégezni, hogyha párezer expós gépről van szó, viszont nem árt tudni, hogy a kijelzőn vajmi keveset fogunk látni. Célszerű egy notebook-ot magunkkal vinni, aminek jócskán nagyobb képernyőjén már felismerhetőek ezek a pixelek. Segítségnek két kép...

Információgyűjtés

A gépekről a legtöbb infót minden bizonnyal a DPReview oldala biztosítja. Egymás mellé tehetjük a gépeket (Buying guide / Side by side), és összehasonlíthatjuk paramétereiket. Akiben kétségek merülnek fel, vagy csak véleményekre kíváncsi, az nézzen be bátran hozzánk jobb felül a Chat menüpontnál.

Szívesen veszünk bármiféle véleményt vagy kritikát is, melyet ide alulra lehet írni :)