Képzeljük el, hogy ott állunk egy koncerten, és nem az aréna hátsó felében, a szardíniákhoz hasonlóan kell sok-sok emberrel együtt lennünk, hanem az előadók lába előtt, az első sornál is előrébb. Mindehhez csak egy fotós belépőre, és nagy adag előkészületre lesz szükségünk.

Ebben az esetben fontos kiemelni, hogy nem szórakozásból vagyunk jelen, hanem munkavégzés céljából. Meg kell örökítenünk az előadás esszenciáját, mozdulatait!

Számos tényező miatt kihívás egy színpadi fényképezés:

• kiszámíthatatlan mozdulatok
• kevés fény
• mozgó témák
• szűkös időkeret
• tömeg
• füst
• hangzavar
• stb.

Mielőtt a dolok közepébe vágnánk, tisztázzuk, mi is szükséges a sikeres koncertfotózáshoz. Míg ez a cikk az élő koncertekre koncentrál, a legtöbb tanács alkalmazható gyenge megvilágítású, színpadi előadásokhoz is. Bontsuk szekciókra a fotózás folyamatát...

Az előadás előtt - a felszerelés kiválasztása

Ha még nem fotóztunk élő koncerten, kicsit álljunk meg, és gondolkodjunk el, mielőtt elfogadunk egy esetleges felkérést a fotózásra, pláne nagyobb koncert esetében. Az akció fényképezése a színpadon nagyban eltér minden más típusú fényképezéstől. Abban azonban hasonlatos a többi stílushoz, hogy míg nem gyakoroltunk eleget, nem állunk készen a feladatra!

Ha mégis kapunk belépőt egy nagy bulira, készüljünk fel arra, hogy nagyon gyorsan kell dolgoznunk, sötétben, körülvéve más fotósokkal, biztonságiakkal és rajongókkal. Teljesen biztosnak kell lennünk abban, hogy jól választjuk meg felszerelésünket. A gépbeállítások szintén tökéletesek kel hogy legyenek, de ezekre majd visszatérünk.

Mivel a felszerelésről ódákat lehetne zengeni, és fel lehetne sorolni kismillió helyzetet, melyek esetében más és más objektív az ideális, ezért kicsit általánosítunk. Ezek alapján majd összeválogathatjuk, miket is vigyünk magunkkal.

A váza(ka)t tekintve az alábbiakra koncentráljunk:

• magas ISO támogatás, lehetőleg mindezt kis zajszint mellett
• gyors sorozatfelvételi lehetőség
• ha tudunk, vigyünk több vázat, több objektívvel
  

Az objektívek terén tényleg nagyon széles a paletta, de:

• mindig legyen nálunk több objektív, hogy variálhassunk a fókusztávval, látószöggel, képkivágásokkal (nagylátótól teleobjektívig minden szóba jöhet - nagy vonalakban: 10-200mm-ig, bár az esetek zömében - mivel a 0. sorban állunk majd - 100mm alatti fókusztávokkal fogunk dolgozni)
  
• lehetőség szerint fényerős objektívekkel dolgozzunk (F1.4-2.8)
• nem árt, ha van képstabilizátor is (egyes vázakba van építve képstab, így ott megsprórolhatjuk, hogy minden egyes obink képstabos legyen)

Töltsünk el pár hetet (akár hónapot) azzal, hogy kisebb, helyi eseményeken, színpadi produkciókon fényképezünk. Meg kell szokni a színpadi világításban való munkát, és előre kell látnunk már, hogy miből jön össze egy jó kép.

Gépünk beállításakor az alábbiakra koncentráljunk:

• ISO értékek: Valószínűleg ISO 800 és 1600 lesz alaphangon az érzékenység. Gépválasztáskor így készüljünk...
• Fénymérés: Lehetőleg spot, vagy részleges fénymérést használjunk. Ezek kisebb területre fókuszálják a mérést, és csökkentik annak az esélyét, hogy pl. egy a háttérből érkező fény bezavarjon.
• Rekesz: Hogy a lehető legtöbb fény jusson a gépbe, tág rekesszel kell dolgoznunk. Ez általában F2.8 vagy kisebb. Ügyeljünk arra, hogy hova is fókuszálunk, ugyanis kicsi lesz az éles tartomány!
• Zársebesség: Kevés fény esetében hosszabb záridőkkel kell dolgozni ahhoz, hogy elegendő fény jusson a gépünkbe. Minél hosszabb a záridő, annál valószínűbb, hogy az elkészített képek életlenek lesznek. Ennek okai: az alany vagy a kezünk bemozdul. Néha a képek alulexponáltak lesznek, de ha a kép éles, kicsit alexpós csak, akkor menthető. Ha az eredeti kép nem éles, nincs az az utómunka ami megmenthetné (illetve nem biztos, hogy megtérül :)).
• Rekesz-záridő kombináció: Ha még kezdők vagyunk a színpadi fotózásban, állítsuk gépünket záridő előválasztásra (Tv) vagy rekesz előválasztásra (Av), és készítsünk pár tesztképet. Találjuk meg az ideális beállításokat, de készüljünk fel arra, hogy a fényviszonyok menet közben is változhatnak! Ragadjuk meg a kis pihenőket, melyek nem nekünk szólnak, hanem az előadó(k)nak. Nézzük vissza képeinket, ellenőrizzük a hisztogramot, és módosítsunk a beállításokon, esetleg teszteljünk is újra, ha szükséges.
• RAW vs JPG: Az örök tanács. Mindig fotózzunk RAW formátumban, így ha apróbb utómunkákat kell elvégezni - mint pl. expokorrekció, fehéregyensúly változtatás, stb. -, akkor azt veszteségmentesen elvégezhetjük.
  

A digitális fényképek EXIF információkat tárolnak, melyek rögzítik a kamerabeállításokat, minden egyes képhez. Amikor később visszanézzük a kész képeket, jegyezzük meg, hogy mely beállítások mellett születtek jó képek, és melyek azok, amelyek el kéne felejteni. Csak kéne, mert legközelebb - pl. más fényviszonyok mellett - lehet hogy épp azok lesznek a nyerők.

Fotós-belépő beszerzése

Ha már magabiztosan készítünk színpadi felvételeket, továbbléphetünk. A következő cél, hogy belépőt szerezzünk a nagyobb eseményekre a fotós "árokba". Ez egy szorosan őrzött terület a színpad előtt, ahova a belépést a koncertet rendező iroda szabályozza. Legtöbb esetben az engedélyt általában a fellépő(k) menedzserétől lehet beszerezni. A feladatunk, hogy az előadóról készítsünk képeket, melyek később kiadhatnak. Részesévé válunk egy adok-kapok gépezetnek: a belépőért cserébe elvárják, hogy a képeinket felhasználhassák a későbbi promóciókhoz.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy belépőt kapjunk, akkreditált tagja kell hogy legyünk egy fotóügynökségnek. Sajnos elég kicsi az esélye annak, hogy szabadúszóként belépőt kapjunk. Ha még nem rendelkezünk kiadóval/ügynökséggel, a létra aljáról kell kezdenünk. Portfólióküldözgetés, ésatöbbi. Számos koncertfotós ingyenes kiadványokba való publikálással kezdte a pályafutását, mielőtt átvándorolhatott nagyobb médiumokhoz.

A fotós belépő megszerzése után jöhet a terepszemle: "három dal, vaku nélkül". Ez ad kb. 10 perc időt a fények gyors mérlegelésére, és az akcióra a színpadon.

A végeredménynek a koncertek természeténél fogva drámainak és vizuálisan lenyűgözőnek kell lennie. Az előadó azért van a színpadon, hogy szórakoztasson, mindezt úgy, hogy a legjobb megvilágításban és a legtöbbet adva magából jelenjen meg a népek előtt. Nekünk "csak" meg kell örökítenünk...

Előkészületek

Felkészültnek lenni nem csak azt jelenti, hogy megvan a kellő felszerelés. Ha előreláthatólag lencsét kell cserélni, legyen a lencse a fotóstáskában, lehetőleg kéznél. A hivatásosok nagy része több kamerával dolgozik, melyeket a vállukon hordanak: pl. 2 váz esetében az egyik nagylátószögű, másik teleobjektívvel felszerelve. Szintén javallott, hogy legyen nálunk tartalék akksi és memóriakártya.

Technika

Lehetünk technikailag hozzáértők, attól még nem biztos, hogy jó képeket is lövünk. A trükk, hogy tudjuk, mikor kell kattintani. Figyeljük az előadót, a mozdulatait, hogy mikor és hol van fény a színpadon. Igaz, hogy nem szórakozni vagyunk ott, de azért éljük bele magunkat a koncertbe. Készüljünk fel arra is, hogy lehet, hogy meg kell várnunk, míg az előadó a fénybe lép. A legsikeresebb képek érzelmeket és energiát sugároznak. Próbáljuk meg azokat a pillanatokat elkapni, amikor pl. előadót elkapja a hév, vagy magas hangot énekel ki, esetleg gesztikulál.

Próbáljuk kihagyni a "technikát" a képeinkből. Azért az idézőjel, mert most a koncert technikájáról beszélünk: mikrofon, vezetékek, stb.

Itt is elmondható, hogy digitális technika esetén csak a háttértár korlátoz minket. Lőjünk bátran, és inkább majd töröljük le a gyengébb képeket.

Fókuszálás

A legtöbb esetben célravezető manuális fókusz használata, ugyanis a kevés fényben az autofókusz gyakran csak keresgél. Fontos momentumokról maradhatunk le. Aki hozzszokott az AF kényelméhez, annak MF esetében eleinte biztosan sok gondja lesz. Adjunk tehát időt magunknak e téren is, és gyakoroljunk sokat. Hatványozottan érvényes ez zoom-os objektív esetében, ahol a fókusztávolság változtatása közben kell korrigálnunk az élességen.

Számoljunk a háttérrel

Mialatt erősen koncentrálunk az előtérben lévő előadóra, ne feledkezzünk meg a háttérről sem! Egy egyszerű háttér a legcélravezetőbb (ha lehetséges), tehát próbáljunk meg úgy elhelyezkedni, hogy a háttérben ne látszódjon hirdetőtábla, plakát, szemből jövő lámpa fénye, vagy egyéb "technika" (lásd fentebb).

Bármilyen zavaró elem a háttérben csak elvonhatja a szemlélő figyelmét képünk témájáról. Az egyik hasznos megoldás lehet az alany hátulról történő megvilágítása. Ha látunk egy viszonylag fényesebb spotlámpát az előadó mögött, próbáljunk meg úgy helyezkedni, hogy az előadó a lámpával egy vonalba essen. Ez jó megvilágítást fog adni hátulról, pláne ha füst effektekre is számítunk.

Az atmoszféra

Míg a színpadi akció az elsődleges feladatunk, ne feledkezzünk meg a körülöttünk történő egyéb eseményekről sem. Miután megvan a szerintünk elegendő számú kép az előadóról, kezdjünk el gondolkozni a tömeg, a közönség fotózásán is. Ha sikerül elkapni az előadót és a közönséget is egy képen az még jobb. Ha egy fesztivált fotózunk, a hallgatóságról és a hangulatról készített képek szintén fontosnak mondhatók. Egy zenei fesztivál sokkal több annál, hogy a fellépő a színpadon énekel, és erről képeket készítünk.

Koncert után

Hazatérve kezdjünk el válogatni. Szűkítsük le a valószínűleg többszáz képet legjobb 20-30 képre. Szűkítsük tovább 2-3-ra. Ha másoknak is meg akarjuk mutatni a képeinket, ne mutassuk meg mindet, csak a legjobbakat. Ebből levonják a következtetést, hogy az összes többi ilyen jó :)

Utómunka

Néha szükség lesz utómunkára. Ez nem ritka a digitális fényképezésben, az emberek már a sötétkamrában is piszkálták a képeket, így egy kis rásegítés a digitális technikával nem fog csalást jelenteni.

Jó alapbeállítások mellett elegendő lehet a Levels (Szintek) paranccsal dolgozni. Legfontosabb talán, hogy a  feketéket valódi feketévé tegyük. Így természetesebbnek és élénkebbnek fog tűnni a kép. A mértékletesség fontos, mert néhány fotóügynökség vagy kiadó egyszerűen elutasítja a túlságosan manipulált képeket.

A legtöbbször vörösen világító színpadi lámpák feltűnő színeltéréseket okozhatnak. Próbáljuk meg a Curves (Görbék) paranccsal korrigálni ezeket.

Néha a színpadi lámpák fénye annyira meghatározó, hogy a kép szinte használhatatlan. Ilyenkor ahelyett, hogy megpróbálnánk természetes színt lehelni a képre, konvertáljuk át fekete-fehérbebe. Ez a fajta konverzió drasztikusan megnöveli a kép minőségét, sok esetben pedig drámai hatást kölcsönöz a képnek. Ennek ellenére legyünk tisztában azzal, hogy igen kevés ügynökség, kiadó publikál FF képeket.

Azon képeket, melyeket magas ISO mellett lőttünk, zajszűrni kell. Erre megfelelő lehet a Noise Ninja vagy a Neat Image. Ezek elterjedt programok, és meglehetősen jó eredménnyel dolgoznak.

Vaku

A vakuk használata gyakorlatilag tiltott a koncerteken, néha mégis elkerülhetetlen a használatuk egy tisztességes képhez. Ezesetben törekedjünk arra, hogy csak minimálisan használjuk a villanót. Sose villantsuk szembe az előadót (playback koncert esetében sem)!

Etikett

Legyünk kedvesek, türelmesek a körülöttünk levőkkel szemben. Ha a közönségből lövünk, ne tolakodjunk csak úgy előre. Ha közelebb szeretnénk jutni, érintsük meg az épp útban álló vállát, mosolyogjunk rá, és kérdezzük meg, hogy nem bánja-e ha elé kerülünk, míg lövünk pár képet. Heavy metal koncert fotózásán vagy egy pogózó tömegben ez a módszer nem biztos, hogy nyerő, de próbáljunk meg humánusak maradni :) Ha valaki elé kell állni, kérjük az engedélyét, és nyugtassuk meg, hogy csak rövid ideig leszünk ott. Tartsuk be az ígéretünket, és mozduljunk arrébb, ha kész a kép. Utólagos köszönetnyílvánítás +1 jópont. Garantált, hogy visszaenged, ha még arra járunk.

Ha a fotós-árokban vagyunk, legyünk tekintettel a többi fotósra is. Tartsuk szemmel őket, és ne gyalogoljunk be eléjük, amikor komponálnak. Mindig tartsuk tiszteletben a biztonságiakat: ha azt mondják, hogy ne készítsünk több képet, nem éri meg vitatkozni velük. Tegyük el a felszerelést, és élvezzük az előadást, mint a többiek...

A cikk eredetije megtalálható itt (1. rész) és itt (2. rész).