A digitális fotógráfia egyik nagy előnye a lehetőség, hogy ellenőrizzük az expozíció helyességét közvetlenül a kattintás után, köszönhetően az LCD-n való visszanézésnek és a hisztogramnak. Hogy tökéletesen exponált képet készíthessünk, nincs szükség bonyolult számításokra: készítsünk egy képet a gép által javasolt beállításokkal, elemezzük a hisztogramot, és ha szükséges, állítsuk be az expozíció kompenzáció pontos mértékét, majd exponáljunk újra. Egyszerű, nemde?

Az alapvető expozíciós módok és a hisztogram értékelésének elsajátítása csak egy csöpp türelmet és gyakorlást igényel, de tökéletes kontrollt ad a képek felett. Ebben próbál az Olvasó segítségére lenni az alábbi cikk. Mielőtt azonban fejest ugranánk a hisztogramok elemzésébe, vegyük át az alapokat...

Az expozíciós módok

Minden komolyabb kamerának 4 fontosabb expozíciós módja van: P,S,A,M (és ezek mellett még számos "haszontalan" előre definiált beállítás-mód is található).

P: Azaz Program automatika. A gép választja ki a rekesz és a záridő értékét is, azonban kontrollálhatjuk a kombinációkat a főtárcsa tekergetésével. Ez a legegyszerűbb módja a fotózásnak, de inkább csak kezdőknek/kevésbé tapasztalkank javasolt.

S (Tv - Canon gépeknél): Azaz záridő előválasztás. Mi választjuk ki a záridőt, és a gép hozzáigazítja a megfelelő rekesz értéket. Hátránya, hogy nem ad elég kontroll lehetőséget a mélységélesség állítása felett. Ezentúl, hogy ha nagyon kicsi záridőt állítunk, és nincs megfelelő mennyiségű fény, könnyen kapunk alulexponált képeket. Különösen igaz ez a kevésbé fényerős (pl. F5.6+) objektívek esetében, ahol nem tudunk tág rekeszbeállítást használni a gyors záridő kompenzálására.

A (Av - Canon gépeknél): Azaz rekesz előválasztás. Sokak szerint a leginkább használható expozíciós mód. Kiválasztjuk a kívánt rekeszértéket, és a gép ehhez igazítja a zársebességet. Ez a mód lehetőséget biztosít arra, hogy irányításunk alatt tartsuk a mélységélességet, ezenfelül ez a mód még a zársebesség megválasztását is lehetővé teszi. Ha rövid záridőre van szükségünk adott ISO érték mellett, adott témához, simán kiválasztjuk a legtágabb rekeszt: a gép automatikusan a (leg)gyorsabb zársebességet fogja választani. Ha még mindig túl hosszú a záridő, szimplán megnöveljük az ISO érzékenység értékét.

M: Azaz teljesen manuális beállítások. Ez lehetőséget ad mind a záridő, mind a rekesz manuális beállításaira. Bizonyos szituációkban igen hasznos lehet, de némi gyakorlatot igényel a kezelése. Igen praktikus, ha pl. a vaku a fő fényforrás, de egyes éjszakai helyzetekben is kézenfekvőbb, mintha az automatikára bízni magunkat. A manuális móddal kiválthatjuk egyes gépek limitált expozíció-kompenzációját is. Ezeken felül a manuális mód hasznos változó háttér előtti mozgó témáknál is hatásos...

Fénymérési módok

A 3 fő fénymérési mód a következő: Kiértékelő, Középre-súlyozott és Spot. A spot csak egy nagyon kis területet vesz figyelembe a választott AF területen a megfelelő expozícióhoz, míg a középre-súlyozott fénymérés ezzel szemben a képkocka középső területét használja.

A kiértékelő fénymérés az egész képkockát elemzi a helyes expozíciós érték megállapításához. Használatával és a hisztogram ellenőrzésével sokkal gyorsabban meg tudjuk határozni a helyes expozíciós értéket.

Expozíció kompenzáció

Az expozíció kompenzáció is fontos dolog a jól kiexponált fotóhoz. Még akkor is, ha a modern kameráknak már igen kifinomult a fénymérése, mégis gyakran van szükség több-kevesebb expozíció kompenzációra a legjobb eredmény elérése érdekében.

Ha pozitív értéket állítunk be korrekciónak, pl. +0.3 vagy +2, növeljük az expozíciót, így világosabb képet kapunk végeredményben. Logikailag tehát, ha negatív értéket állítunk kompenzációnak pl. -0.2 vagy -2-t, akkor rövidebb expóval sötétebb kép lesz az eredmény.

Ahogyan már szó volt róla, egyes kamerának igen limitált a kompenzációs képessége. Pl. a Canon EOS 350D csupán +/-2 fényértéknyi alul/felülexponálást enged. Hogy túlléphessünk a kamera által szabott korlátokon, álljunk át manuális módba, és bűvészkedjünk a zársebesség/rekesz értékekkel, hogy a kívánt végeredményt érhessük el.

Általában a kompenzációt a hisztogram megtekintése után állíthatjuk be pontosan: ha a kép túlexponált, a kompenzációt negatív irányba állítjuk, és fordítva. Egy másik alternatív technika, hogy megőrizzük a világos témák részleteit különböző fényviszonyok között, hogy a kompenzációt 1 értékkel csökkentjük (-1) és az ISO értéket is egy lépéssel alacsonyabbra vesszük. Ezáltal a zársebességet azonos értéken tarthatjuk, de kisebb az esélye, hogy túlexponáljuk a világos részeket.

Például egy adott helyzetben adott rekesznél mind az ISO 400, 0 kompenzáció, mind pedig az ISO 200, -1 kompenzáció ugyan azt az eredményt fogja adni, azonos zársebesség mellett. Az utóbbi beállítás előnye, hogy jobban segít a túlexponált világos részek megelőzésében. Természetesen alulexponálni -1 fényértékkel azt jelenti, hogy a fehér/világos részek helyesen lesznek kiexponálva, de a középértékek és a sötétek meglehetősen sötétek lesznek.

A hisztogram

Az LCD kijelző lehetőséget ad a kép visszanézésére, de ez csak egy közelítő látvány, mely alapján nem ítélhetjük meg pontosan, hogy helyesen kiexponált-e a kép. Ahhoz, hogy ezt megállapíthassuk, a hisztogramot kell használnunk.

A hisztogram egy grafikon, mely a kép világossági értékeinek eloszlását mutatja; minden DSLR gép felkínálja a lehetőséget a kép világossági hisztogramjának megtekintésére, sőt, egyes kamerák még az RGB csatornák hisztogramját is mutatját. A Canon gépekben a hisztogram a képpel együtt egy kis ablakban jelenik meg az LCD kijelzőn.

A vízszintes tengely képviseli a világossági értékeket 0-tól (fekete) 255-ig (fehér). A függőleges tengely pedig azt mutatja meg nekünk, hogy az adott világosságú pixelből mennyi db található a képen.

A hisztogramot kiértékelni elég könnyű: csak azt kell megjegyeznünk, hogy a hisztogramnak egyeznie kell a fotónk témájával.

Nézzünk egy példát: ha egy fehér témáról készítünk képet, a hisztogramnak a jobb oldalon (világosabb értékek) kell kipúposodnia. Ha a bal oldala púposodik ki a grafikonnak, akkor a képünk alulexponált, mert a fehér (világos) színek/tónusok úgy vannak rögzítve, mint a sötétebb tónusok. Hasonló okból kifolyólag egy sötétebb témáról a grafikon sötétebb, bal oldali felén kell több pixelnek szerepelnie, míg egy közepesen világos témáról a grafikon közepén kell maximumnak képződnie, és így tovább.

Amikor megnézzük a hisztogramot, fontos, hogy ellenőrizzük, hogy a grafikon eléri-e a két szélső értéket (0 és 255), mert ebben az esetben a kép alul vagy túlexponált lesz bizonyos helyeken, ami által részletek tűnhetnek el. FONTOS! Még egy nagyon világos vagy nagyon sötét téma esetében sem szabad a grafikonnak a két szélső értéket (0 és 255) elérnie!

Az alábbiakban látható pár példa a hisztogramokra

Ez a kép egy átlagos világosságú témáról készült. A kép jól exponált, a hisztogram az elvártnak megfelelően középen tetőzik. A tónusok skálája a feketétől a fehérig terjed, de a képen a középtónusok dominálnak. Nem egy könnyen megfotózható téma - elég 1 fényértékkel alá vagy fölé lőni, és máris elvesznek bizonyos részletek a feketében, vagy a fehérben. Látható, hogy a grafikon megközelíti mind a két szélső értéket, de nem éri el.

Ez egy tökéletesen túlexponált kép. A sötét részek középtónusként vannak megörökítve, a világos részek pedig annyira túl vannak exponálva, hogy átmennek fehérbe és elvesznek a részletek. A hisztogramon látszik, hogy jobb oldalra húz, és mintha le lenne vágva. Sajnos már nem visszanyerhetőek a részletek. Ha ilyesfajta grafikont kapunk, negatív kompenzációra van szükségünk. Ha a gépváz dinamika átfogása nem elég nagy, hogy rögzíteni tudjuk a látványt, akkor különleges technikára lesz szükségünk. (pl. HDR...)

Enneka fotónak két főbb területe van: egy nagyon sötét és egy középtónusú. A kettő között igen kevés azonosítható részlet található. A sötét részek nagyon közel állnak a feketéhez, de nem lógnak bele, így nem is vesznek el. A második, alacsonyabb kidudorodás az eget reprezentálja, illetve a fotón fellelhető többi középtónust. Ez a hisztogram a tökéletes minta, ha egy sziluettet akarunk létrehozni.

Ez a hisztogram minta a tökéletes "réteges" fotóhoz. A grafikonban 4 főbb kiugrás található, mely a négy főbb rétegét képviseli a fotónak. Mindegyik rétegnek különböző a világossága. Másfelől a grafikon két oldalán sok az üres hely: ez azt jelenti, hogy a fotónak kicsi a kontraszttartománya. Igen könnyen meg lehet növelni a kontraszttartományt: PS-ben a fehér és a fekete pontokat a grafikon két széléig húzzuk be. Jelen esetben azonban a kép igényli a lágy kontrasztot, a nyugodt hatás keltése miatt.

Ezt a képet éjszaka készítették: a fényt a Hold biztosította. Egyszerű lenne világosíbbá tenni a képet, de a környezet, és a felvétel megkívánta a sötétebb tónusokat. A hisztogram a sötétebb oldalon sűrűsödik, ami jelen esetben azt jelenti, hogy helyesen van exponálva, hiszen a sötétebb tónusok valóban sötétként szerepelnek a felvételen.

Ezen a képen a nagy fehér kócsag helyesen van exponálva: az expozíció kompenzáció -1 volt. Ha 0 lett volna a korrekció, a háttér világosabb lett volna, de a fehér tollak miatt a madár túlexponált lett volna. Itt azonban a háttér majdnem teljesen fekete (néhány rész totál fekete, ahogy a hisztogramon is látszik), de a főtéma tökéletesen exponált. Ha egy ilyen témánk van hasonló fényviszonyokkal, ne bánkódjunk a bebukott fekete háttér miatt, mert úgyis a főtéma, a madár érdekel bennünket.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen magas kiugrás a grafikonban hiba-e, és a helytelen expozíció következménye. A válasz: nem. A fotó helyesen exponált. Amiért aggódni kell, az csak a széleknél való kilógás; ha a felső oldalon lóg ki a grafikon az csak azt jelenti, hogy a kép bizonyos tónusaiból van olyan sok, hogy a kis grafikon-ablakba nem fér bele. Jelen esetben a kép középtónusaiból van sok.

Ez egy jól láthatóan alulexponált kép. Ha egy ilyesmi hisztogramot kapunk, az azt jelenti, hogy a kép igencsak alulexponált, hacsak nem egy igen sötét témát fotózunk. Itt most a lepke és a levelek (amik középtónusúak egyébként) sötét tónusúként lettek rögzítve. A világosságot vissza lehet nyerni, hiszen a grafikon sehol se fut túl oldalt a szélső értékeknél, de a világosság visszanyerésével párhuzamosan nőni fog a képzaj is: ebben az esetben, ha lehetséges, az expozíció kompenzációt állítsuk pozitív értékre és ismételjük meg a felvételt.

A kép szürkének tűnik és a színek laposak, kontraszttalan az egész. Az expozíció nem rossz, kamerán belül nem tehetünk többet a képért, utómunka során azonban annál többet: a fekete és fehér pontokat PS-ben húzzuk a grafikon két széléhez, hogy az üres részeket eltüntessük a grafikon két oldaláról. Ilyen hisztogramokat (kontraszttalan) könnyen kaphatunk pl. ködös időben, vagy ha a téma lágy fényben vagy árnyékban van. A kontraszt növelésével tökéletes felvételt kaphatunk.

Ennek a képnek széles a tónustartománya, a totál feketétől a szinte teljesen fehérig, tehát a hisztogram szépen eloszlik a két szélső érték között. Megfigyelhetjük, hogy a legnagyobb kiugrás a grafikonban a sötétkék égboltot jelenti, nem pedig a fekete hegyeket - a fekete sziluettek tökéletesen feketék, a grafikon bal szélén levő vékonyka kiugrás képviseli (és nem is látszik a grafikonon, mert kicsúsztak az ablakból). Ez a helyes expozícó, hogy a hegyeket sziluettként lássuk. Apró részletek előcsalogatásához az előtérben a különböző expozíciók összemosásával kell játszani.

Ez a felvétel túlexponált, mert a középtónusok világos tónusokként jelennek meg a hisztogramon. Azonban könnyen javítható ez a hiba, hiszen a grafikon sehol nem lóg ki az ablakból. Az expót akár tökéletesnek is lehetne nevezni (ez a legvilágosabb helyesen kiexponált változata a képnek), hiszen még nincs elvesztett részlet a képen. A korrekcióval kevesebb lesz a zaj, és nagyobb lesz a dinamikatartomány is.

Ellenben ez a kép - amellett hogy túlexponált -, nem javítható PS-el se. A virág eredetileg rózsaszín részletei fehérek lettek, részletek nélkül. A hisztogramon tökéletesen látszik a túlexponáltság (a jobb oldalán látszik, hogy a grafikon bizonyos része bizony kilóg a képből). Hogy helyesen exponáljunk, az expozíció korrekciót állítsuk negatív értékre, majd exponáljunk újra.

A kép helyesen van kiexponálva, hiszen a világos téma (fehér tollú madár, egy világosszürke háttér előtt) világos tónusként került rögzítésre. A magas kiugrás a grafikonban csak a nagy mennyiségű világosszürke (háttérben levő) pixelek miatt van. Ahogy már említettük, ez nem hiba, csak a pixelek nagy számát jelzi.

A világos részeket megjelenítő képernyő (Highlight screen)

A highlight képernyőn a készített képet látjuk: ha látunk villogó részeket a képen, akkor azok a kiégett részleteket jelzik nekünk. Ha van lehetőségünk, allítsunk negatív értéket expozíció korrekciónak, és ismételjük meg a felvételt.

A cikk eredetije megtalálható a Juza Nature Photography oldalán.