Egyike a legkézenfekvőbb témáknak: a háziállatok, feltéve persze, hogy tartunk valamiféle kedvencet. Ilyen esetben a téma mindig körülöttünk hever, fekszik, úszik, repked, stb. Bizonyára már sok kép készült róluk, ám nem mind olyan, mint amilyenek profi fotós oldalakon köszönnek vissza. Ez a cikk abban próbál segíteni, hogy kicsit közelítsünk képeinkkel ehhez a szinthez...

1. Kezdjük az állatunk személyiségével

Mielőtt elkezdenénk fotózni a kedvencünket, tegyük fel magunknak a kérdést: "Mi különbözteti meg a többi állattól?" Gondolkozzunk el azon, hogy milyen személyisége van a mi kedvencünknek, és próbáljuk azt megörökíteni.

Példának okáért: ha kedvenc kisállatunk, egy higgadt, hétalvó, lusta kisállat, akkor a fotót próbáljuk a pihenőhelye körül megejteni, vagy olyan helyen, ahová visszavonul aludni a teletömött pocakkal.

Ellenkező példa a hiperaktív, kíváncsi és mindig mozgó állat. Ilyen esetben jobb helyszín lehet egy közeli park, ahol szabadon tud rohangálni, ugrálni például a labdáért. (Feltételezvén persze, hogy nem egy kínai harcos halról vagy egy kakaduról beszélünk - a szerk.)

2. Gondoljunk a környezetre

A helyszín megválasztásánál más tényezőket is figyelembe kell venni! Kezdők számára javasolt, hogy olyan helyet válasszanak a fotózásra, ahol a kisállat jól érzi magát. Szintén vegyük figyelembe a helyszín otthonosságát, és az érzelmeket, amelyeket kivált belőlünk a helyszín. Például választhatunk egy olyan helyszínt, ami sokat jelent számunkra, ha visszanézzük később a képet, mert annakidején nagyon jól éreztük magunkat.

Vegyük figyelembe azt is, hogy milyen lesz a kép háttere. Végtére is nem szeretnénk, ha a háttér zavaró lenne, és elvonná a figyelmünket a fő témáról. Néha a legjobb megoldás, ha egy egyszínű, sima hátterünk van (nagy füves rét, egy jól világított szoba fala, egy világos kárpitú bútor, stb). A másik véglet, ha túl steril a háttér. A legjobb mottó, hogy "ha nem adnak a képhez semmit a háttér elemei, akkor iktassuk ki őket".

forrás: FlickR

3. Közelítsük

Kisállataink minden alakban, méretben és formában vannak jelen körülöttünk. Méretükből adódóan elveszhetnek egy fotón, hacsak nem közelítünk feléjük eléggé. Természetesen közel kerülni nem mindig könnyű, főleg ha kisállatunk hiperaktív kategóriás. Mindenesetre megéri a fáradozást, mert részletekkel teli képeket készíthetünk, és ezáltal jobban elethűbb képet adhatunk vissza kedvencünkről. A teleobjektívek előnye, amellett, hogy nem kell a jószág "arcába mászni", hogy megfelelő rekeszelés mellett (tág rekesz) szépen leválasztják a főtémát a háttérről, köszönhetően a kisebb mélységélességnek.

4. Ereszkedjünk le

Alapszabály emberek fotózásánál, hogy a fotózott alany szemmagasságából készítsük a képeket. Ugyanez igaz állatok esetében is. A felegyenesedett, lefelé néző fotós nem csak a részleteket szalaszthatja el, hanem az "emberi perspektíva" érzését is kelti. Azzal, hogy leereszkedünk az ő szintjükre azt jelenti, hogy belépünk az ő világukba, és láthatjuk milyen is az életük, mit láthatnak nap mint nap a mi világunkból.

forrás: FlickR

5. Merjünk vágni

Ahogy az emberek, az állatok is másképp néznek ki más szögekből, és vágással. A különböző vágások más és más érzéseket kelthetnek a nézőkben. Készítsünk néhány szűk kivágású képet az arcukról, akár csak néhány részletre koncentrálva (szemek, orr, fülek, karmok - lásd a kiegészítést az oldal alján - a szerk.), de készítsünk egészalakos, és mellkivágásos képeket is. Így a nézőnek akár egy konkrét sorozat keretén belül tudjuk bemutatni kis kedvencünket.

6. Világítás

A fény a minden, és ez állatoknál még inkább érvényes. Általánosságban nem javasolt a vaku használata, mert néhány esetben megzavarhatja őket, vagy akár meg is ijedhetnek a villanástól. A másik negatív hatása a vakuknak, hogy érdekes vörös-szem hatás jelentkezhet néhány állatnál. A természetes fény sokkal jobb választás lehet, mint a vaku, így ha lehet, fotózzunk szabadtéren, vagy legalábbis egy jól megvilágított szobában.

Az egyetlen kivétel, amikor a vaku megengedhetőnek mondható, amikor a háziállatunknak nagyon sötét, vagy fekete a bundája. Ez ugyanis elnyeli a fényt, így a vaku segítségével néhány, egyébként nem látható részletet tudunk feltárni. A sötét bundájú állatoknál egy csöppet fölé is exponálhatunk a szükségesnél, ugyanebből a megfontolásból. A fehér bundájú kedvenceknél épp az ellenkezője igaz: ne használjunk semmilyen vakut, és kerüljük a direkt, erős napsütést, mert könnyen kiéghet a képen a fehér bunda.

forrás: FlickR

7. Foglaljuk bele embereket is a képbe

A legjobb módja, hogy megtöltsük a képet, összefüggéseket is vigyünk a képbe, hogy belefoglalunk egy, az állat életében fontos személyt is a képbe. Például a tulajdonost, gazdit vagy családtagot, akik éppen játszanak az állattal. Megpróbálkozhatunk beállított képekkel is, de a legjobb képek a spontán játék során születnek, amikor nincs keretek közé kényszerítve sem gazdi, sem állat.

8. Állítsuk meg a mozgást

A legtöbb állat kihívást jelent a fotós számára, mert állandóan mozognak. A megoldás ebben az esetben a rövid záridő, aminek segítségével "megállíthatjuk" a mozgásukat a képen. Manapság a legtöbb digitális gép megengedi a teljesen manuális beállításokat, vagy ha nekünk kényelmesebb használhatjuk a rekesz- illetve zársebesség előválasztási funkciót (A/Av, T/Tv), esetleg a gyors mozgások megörökítésére szolgáló sport mód-ot.

Az is megoldás lehet, hogy ha nem egy képet készítünk, hanem sorozatmódban örökítjük meg a cselekvést. Ezzel egyben azt is biztosítjuk, hogy le ne maradjunk 1-1 érdekesebb pillanatról.

forrás: FlickR

9. Legyünk játékosak

Háziállataink játékos kis jószágok lehetnek, és ahelyett, hogy megpróbálnánk beállított képeket készíteni, próbáljuk meg a játékot a kép középpontjába helyezni. Vegyük bele a játékaikat a képbe, vegyük rá őket, hogy a kamera felé nézzenek hosszabb ideig, azáltal, hogy kedvenc játékukat a kamera fölött lóbáljuk. Ha örömmel és élvezettel készítjük a képeinket, az a végeredményen is meg fog látszani. (A figyelem felhívás egy másik módja, ha a jószág számára érdekes hangokat adunk ki magunkból: pl. cicegést a macseknak, stb. - a szerk.)

10. Örökítsük meg őket, amikor nem figyelnek

A beállított képek lehetnek viccesek, és jók is, de a legjobb, amikor (akár ember, akár állatról legyen szó) olyan képeket készítünk, amin a fotó alanya nincs tudatában annka, hogy fotózzuk őket. Igaz az embereken jobban látszik, de az állatokon is észrevehető, hogy tudatában vannak-e hogy nézik őket, ott van-e a gazdi, esetleg egy másik személy (a fotós) is.

forrás: FlickR

+1 ráadás - Nagylátószög

Az egyik előnye a nagylátószögnek, hogy habár közelről fotózunk (3. pont) mégis "sok állatot tudunk a képbe süríteni". A másik előnye, hogy tudatosan egy kis torzítást vihetünk a képbe, ami által viccesebb lesz az, és tudunk kicsit kreatívkodni.

A szerkesztő is beleszól, avagy kitérő a felszerelésre...

A nagylátószögről és előnyeiről már volt szó. Mivel kedvencekről van szó, ezért aztán a teleobjektíveknél sem kell többmilliós felszerelésben gondolkodni, mint egy természetfotósnak.

Négylábúakhoz elegendő lehet egy 70-200 vagy 70-300-as tartományt lefedő, lehetőleg fényerős (F2.8 vagy F4) teleobjektív, míg madarakhoz, halakhoz, egyéb kisebb jószágokhoz makróobjektívet is használhatunk.

Ezzel - amellett, hogy részletgazdag képeket lőhetünk kedvencünkről - könnyedén meg is tölthetjük a képet. Arról se feledkezzünk meg, hogy a makróobik gyönyörűen elmossák a hátteret, így a szemlélő automatice kedvencünkre összpontosíthat. A makróobi hátránya, hogy az éles tartomány növeléséhez rekeszelni kell. Az így elvesztett fényt azonban, mint azt feljebb írtuk, nem pótolhatjuk vakuval!

forrás: FlickR

A cikk eredetije megtalálható a Digital Photography School oldalán.