A meteorfényképezés nem egy nehéz műfaj, gyakorlatilag egy hosszú-expós éjszakai fényképezés. A lényegi különbség, hogy itt az eget fényképezzük. A digitális és filmes technikával is megoldható a feladat, de mi csak a digitális részére térünk ki...

Általánosságban elmondható, hogy az éves átlagot tekintve 1 meteort láthatunk éjszakánként, ha elég sötét az égbolt, és nincs zavaró fény. A Földet elérő meteoritok elég kicsik ahhoz, hogy ne érjék el a felszínt, és a légkörbe érve egy villanás kíséretében elégjenek. Ezt a fénycsóvát láthatjuk és örökíthetjük meg, ha szerencsések vagyunk.

Az alábbiakban pár jótanács, hogyan is fogjunk neki egy meteorfényképezős estének:

• Természetesen itt is, mint minden fotózásnál alap, hogy az akkumlátorainkat töltsük fel, és vigyünk magunkkal tartalék memóriakártyát is.
• Lehetőleg használjunk masszív állványt*, és ha tudunk, távkioldót is.
  
• Az objektíveket tekintve két lehetőségünk van:
  • Nagylátószög esetén a meteorok aprónak fognak tűnni, cserébe több férhet fel egy képre.
  • Standard vagy teleobjektív esetén potenciálisan kevesebb meteoritot tudunk majd lefényképezni, ám amit sikerül, az sokkal látványosabb lesz.
• Rekeszelés tekintetében törekedjünk a minél tágabbra nyitott rekeszre (minél kisebb F érték).
• Kézi élességállítással sokszor hamarabb végzünk, mintha hagyjuk az automatikát szenvedni. Végtelen vagy majdnem végtelen állásra lesz szükségünk. Hasznos lehet egy LiveView funkcióval rendelkező gép, amely képes az előkép nagyítására. Ha nincs ilyen, akkor egy szögkereső is hasznos lehet, ha képes a keresőkép nagyítására.
• Válasszunk minél kisebb ISO értéket a zajodás miatt.
• A záridőt* úgy válasszuk meg, hogy elég hosszú legyen, hogy elcsíphessünk egy meteoritot, de ne olyan hosszú, hogy kijöjjön a képérzékelő által okozott zaj. Ez 30 mp-től akár 2-5 percig is terjedhet. Kössünk kompromisszumot, hogy melyik a fontosabb: a több 30 mp-es expó képzaj nélkül, de ekkor nagyobb tárhely szükséges a több kép tárolására, vagy kevesebb hoszabb expós kép kicsit több zajjal, és utómunka igénnyel a hotpixelek és képzaj miatt.
• Ha van lehetőségünk a meteorhullás intenzitásának a csúcsán fényképezzünk (a Perszeidák eseténem ez augusztus 12. hajnali 1:00), és ne számítsunk arra, hogy minden meteoritot látni fogunk a képeken amit szabad szemmel láttunk, mert vannak amik nem generálnak akkora fényt, hogy a gép rögzítse azt.
• Ha nem tudunk az ominózus időpontban fotózni menni, akkor se csüggedjünk: már hetekkel a csúcspont előtt és után megnövekszik a látható (és ezálatal fényképezhető) meteoritok intenzitása.
• A legtöbb meteort késő éjszaka láthatjuk (éjfél vagy még később).
• Próbáljunk meg minél távolabb kerülni nagy, és lakott településektől, mert a fényszennyezettség** még szabad szemmel is "láthatatlanná" teszi a meteorokat!
  
• Ha mégis lakott település közelében próbálkozunk, próbáljunk meg árnyékos helyre vonulni, ahol semmi direkt fény nem érheti gépünket.
• Kezdetben a meteoritok az Észak-Keleti égbolton lesznek megfigyelhetőek, ám az éjszaka előrehaladtával, éjfél körül már bárhol feltűnhetnek majd, így az ég szinte bármely szelete alkalmas a fényképezésre.
• Ha módunkban áll, komponáljunk a képbe valamilyen érdekes objektumot. Egy fa, egy természeti képződmény, vagy bármi, ami alkalmas a kép előterének kitöltésére. Mivel - elvileg - távol vagyunk minden fényforrástól, jól jöhet egy zseblámpa, vagy vaku ezen előteret kitöltő témák megvilágításához. Meg egyébként sem árt, ha látjuk, hova lépünk...
  
• Ha elfelejtettünk volna világítást vinni magunkkal használhatjuk a mobiltelefonunk kijelzőjének a fényét is, bár ez csak a fotós táskában való kutatáshoz elegendő.
• Vigyünk kényelmes ülőalkalmatosságot magunkkal, hogy élvezni tudjuk a látványt.
• Ne feledkezzünk meg arról, hogy éjszaka hideg lehet, így készüljünk meleg ruhával is.
• És persze enni és innivalót sem árt, ha viszünk magunkkal...

*Állvány és záridő

Állványból a legjobb, ha tudunk motorosat szerezni, ami követi a Föld forgását. Ez azért nagy előny, mert a normál állványok esetében ha hosszabb záridőt választunk, akkor a csillagok "elforognak", és egy szokásosnak mondható csillagjárós képet kapunk. A meteor persze jó esetben ezeken a képeken is felfedezhető, mert egy nagy egyenes vonal lesz a körkörös vonalakon...

Mindenesetre normál állvány esetében duplán törekedjünk a rövidebb, 30mp körüli exponálásokra. Az sem árt ezesetben, hogyha az Sarkcsillagra is figyelünk, ugyanis az gyakorlatilag egy helyben látható a képen, míg a többi csillag "körülötte forog". Kompozíció szempontjából ez fontos lehet. Íme pár példakép:

Bal felső harmadolópont környékén látható (forrásban be van jelölve), alul pedig a fényszennyezettség jelei

Előteres csillagjárós Sarkcsillagos Perszeidás

Egy minőségi kép

**Fényszennyezettség

A fényszennyezettség sajnos a nagyobb városok jelen esetben rossz velejárója. Gyakran előfordulhat, hogy akár 20-30-50km-t is ki kell vándorolni a "pusztába", így egy autó előnyös lehet, főleg, ha nem találunk megfelelő helyet.

Azonban mielőtt nekiindulnánk a vakvilágnak, nem árt körülnézni, ugyanis találomra elég nehéz megtippelni, hogy hol mekkora a szennyezettség. És ekkor segít... Igen, megintcsak a Google.

Van ugyanis a Google Earth nevezetű programocska, amihez szerencsére okos emberek gyártottak fényszennyezettség plugin-t is. Én (errorka) ezt használom. Nem biztos, hogy teljesen tökéletes, de a célnak megfelel. Természetesen a zöld, vagy esetleg a citromsárga területekre érdemes koncentrálni.

A kép bal alsó sarkában látható a fényszennyezettség

Mindenkinek felhőmentes égboltot, és jó fényképezést kívánunk.

A tippeket jórészt Jim Harrington oldaláról fordítottuk.