A cikk egy kis technikai kiegészítést nyújt a korrábi szenzorméretekről szóló cikkhez. Betekintést kaphatunk a Foveon és a hagyományos szenzor világába, illetve körülnézünk a színszűrők és az aktív pixeles szenzorok háza táján is.

A Foveon szenzor

Az emberi szemben csapocskás sejtek érzékelik a három "fő" színt: a vöröset, a zöldet és a kéket. Az összes többi színt ezen három szín bironyos arányú keverékeként érzékeljük. A hagyományos fotográfiában a fény vörös, zöld és kék komponense exponálja a film rájuk érzékeny rétegét.

Az új Foveon érzékelők épp ezen az alapelven működnek: rétegenként három érzékelő van egymás fölött elhelyezve, és ezek érzékelik a rájuk eső fény három komponensét (vörös, zöld, kék). Ezen három réteg által érzékelt fény összekombinálásából adódik ki a digitális kép, alapjában véve egy mozaik, melyek pöttyei a pixelek. Ezek a pöttyök olyan picik, hogy az emberi szem számára természetes nagyításnál egyenletes képpé állnak össze.

Mint egy relatíve új technológia, a Foveon szenzorok jelenleg csak a Sigma SD9 és SD10 (illetve a cikk eredeti megjelenése óta már több Sigma gépbe is bekerült) gépekben találhatóak meg. Mint negatívum, meg kell említeni az alacsony fényérzékenységet.

A Foveon szenzor

A jelenlegi Szín-szűrős érzékelők

Minden más fajta digitális kamera szenzora csak az egyes pixelek fényerősségét méri. Ahogy a rajzon is látszik, egy színszűrő rács van elhelyezve a szenzoron, hogy felfogja a vörös, zöld és kék komponensét a fénynek, ami rá esik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az érzékelő minden meghatározott pixelére csak egyfajta "fő" színt mér, a másik kettő színt becsli a szoftver a pixel körüli másik pixelekből. Ezek a becslések csökkentik a kép élességét. Ez az élesség-csökkenés nem jelentkezik a Foveon szenzoroknál.

A pixelek száma a szenzorokban egyre csak növekszik, így az életlenség mértéke csökken. Ezen felül a technológia is már meglehetősen kiforrt, így egyre több, a kép minőségét javító finomítás kerül bele az újabb szériákba.

A hagyományos színszűrő rács

Aktív pixeles szenzorok (APS) (CMOS, JFET LBCAST) vs. CCD szenzorok

Hasonlóan a sorokba rendezett edényekhez, melyek az esővizet gyűjtik össze, a digitális gépek érzékelője sorokba rendezett pixelekből áll, melyek a fotonokat gyűjtik.

Az összegyűjtött fotonokat a fotódiódák minden egyes pixelben elektromos töltéssé konvertálják. A töltés ezek után feszültséggé konvertálódik, majd ezt felerősítve és egy analóg-digitális konverterrel digitális jellé alakítva a kamera már fel tudja dolgozni, és elkészíti számunkra a képet.

A CCD (Charge-Coupled Device) szenzorok a fénymérési eredményeket szakaszosan dolgozzák fel, míg az APS (Active Pixel Sensors) szenzorokban a feldolgozás folyamatosan történik.

CCD és APS szenzorokkal történő képrögzítés hasonlatos a CRT és LCD képernyők megjelenítési rendszeréhez (CRT fentről lefelé soronként generálódik a kép, LCD egyszerre generálógik az egész kép).

A leggyakoribb APS szenzortípus a CMOS (Complementary Metal Oxide Semiconductor - Kiegészítő Fém Oxidos Félvezető) szenzor. A CMOS szenzorokat eleinte csak a low-end kamerákban használták, ám a fejlesztéseknek köszönhetően manapság már a high-end kamerákban is megtalálhatóak.

Ezenfelül a CMOS gyorsabb, kisebb, és olcsóbb is, köszönhetően annak, hogy integrált (ezáltal energiatakarékosabb is), és jelenlegi számítógép-chip gyártó üzemekben is készül. A korábban említett Foveon szenzor is a CMOS szenzor technológiáján alapszik.

A cikk eredetije megtalálható a DPreview oldalán.