Folytatva a legutóbbi, szenzorokat bemutató cikkünket, a mostani cikkben a pixelek effektív számáról, a felbontás és az interpoláció kapcsolatáról, az interpoláció okozta minőségromlás okairól, valamint a Fuji Super CCD-jéről fog szó esni...

 

 

A pixelek effektív száma

Különbséget kell tenni egy digitális kép pixelszáma és a digitális fényképezőgép szenzorának pixelszáma között. Hagyományos érzékelőknél minden egyes pixelnek van saját fotódiódája. Egy hagyományos 5 megapixeles szenzornak, amelynek a kimenete egy 2,560 x 1,920 pixeles kép pontosan 4 915 200 (4,9 millió) hasznos pixele van.

A plusz - az érzékelő körül levő maradék - 100 000 pixel arra való, hogy kijöjjön a mozaikos elrendezése a színszűrő rétegnek, hogy tudja a kamera, hogy "milyen a fekete szín".

Egy klasszikus példa a Sony DSC-F505V kamerája, mely effektív pixelek tekintetében 2,6 millióval rendelkezett (1,856 x 1,392), de összesen 3,34 millió pixeles volt az érzékelője. Ez azért volt, mert a Sony az akkor új 3,34 Mpixeles szenzort egy régebbi gépvázba passzintotta bele. Mivel azonban az érzékelő nagyobb volt, az optika nem volt képes kiszolgálni az egész érzékelőt (kisebb képet vetített rá).

Szerkesztői megjegyzés: vonatkoztassunk el most attól, hogy a cikk nem friss. Az elmélet attól még helytálló!

Tehát az összes pixel száma egy szenzoron mindig nagyobb, mint az effektív pixelek száma, melyeket a kép elkészítéséhez használ a gép. Marketing célokból gyakran ezt a magasabb számot használják a gép felbontásának megjelölésére.

A képérzékelő pixeleinek interpolált száma

Normál esetben az egy pixelre eső fény mennyiségét egy pixelnyi helyen méri a szenzor. Például egy 5 Mpixeles kép 5 millió mérési pontból áll plusz/mínusz az érzékelőt körülvevő pár pixel. Ám néha egy 3 Mpixeles érzékelő képes 6 Mpixeles képet is gyártani. Ekkor a kamera interpolálja azt a plusz 3 millió képpontot, mely szükséges a 6 Mpixeles képhez. Amikor JPEG-ben dolgozunk, ez a "nagyítás" jobb minőségű, mint amit mi a PC-n végzünk egy képszerkesztő programmal, mert ez a nagyítás még a fényképezőgépben a JPEG-be konvertálás előtt történik. A PC-n való JPEG nagyítás szintén előhozza a JPEG tömörítés hibáit, melyre nem vágyunk, ezen kívül kétszer olyan gyorsan fogy a hely a memóriakártyán is a nem annyira jó minőségű képekkel. Ez a minőségromlás hasonlít a digitális zoom-ra: az interpolálás nem tudja visszaadni azt a részletet, amit nem is "lát" a kamera.

A Fuji Super CCD érzékelője

A normál képérzékelők pixelei négyzetes alakúak. A Fuji Super CCD-je nyolcszög alakú, ahogy az a képen is látható. Épp ezért a "d2" távolság a két pixel középpontja között sokkal kisebb, mint a "d1" távolság. Ennek következtében nagyobb (és jobb) pixelek vannak a Super CCD szenzoron.

A Fuji féle Super CCD

Azonban a kinyert információt még mindig négyzetes alakú pixelekké kell konvertálni, hogy képet kapjunk belőle. A képen jól látható hogy egy 16 pixeles részen (4 x 4) csupán 8 darab fényt mérő oktagonális pixel található: 2 vörös, 2 kék, és 4 zöld (1 teljes, 4 fél, és 4 negyed zöld). Más szavakkal a 6 Mpixeles Super CCD csupán 3 millió effektív pixel alapján dolgozik, hasonlóan a fenti példához, de itt nagyobbak a pixelek.

Gyakorlatban ez egy kb. 4 Mpixellel egyenértékű. A hátulütője ennek a technikának, hogy kb. kétszer akkora lesz a fileméret (több tárhely, lassabb feldolgozás), míg csupán 33%-al több pixelt nyerünk.

A cikk eredetije megtalálható a DPreview oldalán.