A legfontosabb, hogy ne menjünk ki lutrira sehova.
Ha van tapasztalatunk, hogy az egyes területeken mikor őszülnek a fák, váltják a levelek a színeiket, akkor nyert ügyünk van. Ha nincs, akkor romlanak az esélyeink. Ezesetben figyeljük a feltöltött képek helyszíneit, esetleg érdeklődjünk természetfotós vagy sokat kirándulós ismerősöknél, hogy miket tapasztaltak útjaik során.
Ezen kívül nézzünk mindig időjárás-előrejelzést az adott területre. Fontos, hogy csak a szükséges felszerelést vigyük magunkkal, ne talicskázzunk ki mindent. Feltöltött akksikkal menjünk, és lehetőleg vigyünk tartalékot is. Természetesen üres memóriakártyákkal, amiből szintén nem árt a tartalék.
Megjegyzés: ha ügyesen válogatjuk össze a felszerelést, maradhat hely váltás ruhának, esetleg plusz enni-innivalónak, így több időt tölthetünk a témák közelében.
A klasszikus kép
Kanyargós út, rozsdás levelű fákkal szegélyezve, a víztükörben tükröződő tűzvörös, vagy éppen tarka színű erdő, és még sorolhatnám a kliséket. Nem hiába ezek a kedvencek: az emberek imádják őket. Éppen ezért ne mulasszuk el lefényképezni ezeket a színes részleteket, csak azért mert épp megszállottan keresünk valami újat, valami más megközelítést. A fények korán vagy későn a legjobbak ezekhez a képekhez.

A klasszikus képek egyike (Lars van de Goor)
Adjunk hozzá vizet
Lassú zársebességnél a mozgó víz elmosódik és szép selymes képet ad. A lombozat tükröződése ezen felül még ad egyfajta mélységet, gazdagságot is a képhez. A hosszabb záridőhöz állványra lesz szükségünk, ami megtartja majd a gépünket. Számos esetben túl világosnak találjuk a helyszínt, hogy hoszabb záridőt alkalmazzunk, még a legalacsonyabb ISO-nál is.
Ekkor jöhet hasznos segítőként az ND filter (semleges vagy szürkeszűrő), mely segít leredukálni a kamerába jutó fényt, akár 2-8 fényértékkel. Ezek nem olcsók (egy lapszűrő rendszer - 3 szűrővel - összeállítása kb. 20-25.000 Ft), ám elég egy átlagosan sötét (3 vagy 4 FÉ-et levevő) ND és egy polarizációs filter. Ez utóbbi, azon kívül, hogy megnöveli a színtelítettséget, még 1 vagy 2 fényértéket számít.
Költségkímélő megoldás lehet, ha a legalacsonyabb ISO érték mellett szűk (nagy F érték) rekesznyílást használunk egy átlagos fényerejű optikával (pl. kitobjektív).

Elmosott víz (Stan Trzoniec)
Használjuk az időjárást
Ha arra várnánk, hogy megfelelő idő legyen a fényképezéshez, akkor soha nem készítenénk egyetlen képet se. Ősszel az erdei fotókat felhős, borult időben fényképezzük- a felhők szép szórt fényt biztosítanak majd, és megszüntetik az olykor igencsak zavaró árnyékokat. Ha netán hét ágra süt a Nap, akkor használjuk ki a kora reggeli és késő délutáni fényeket, hogy a fákat hátulról, alacsonyan megvilágítva képezzen árnyékokat, és ezáltal érdekes hatásokat keltve. És soha nem hagyjuk otthon a polárfilterünket, az ugyanis bármilyen időben működik.

Tükröződések (Stan Trzoniec)
Fejlesszünk ki csőlátást
Álljunk ellen a kísértésnek, hogy széles látószögű lencsével fotózzuk az összes őszi képeinket. 400-500mm körüli gyújtótávval azért jó fotózni (persze ha nincs ilyen nagy, akkor elég a 200mm is), mert szépen le lehet választani a háttérről a mintázatokat, formákat, színeket az erdőben. (ASP-C szenzoros gépek esetében a szenzor szorzója miatt 250-300mm is elég lehet.)
A természetben található élet (madarak, állatok) megörökítése a színes háttér előtt mindenképpen nagy gyújtótávolságot kíván.
Nézzünk lefelé
Ez elég nehéz lehet néha, ha éppen egy csodás színű erdőben sétálunk, és körülöttünk telis-tele az erdő színekkel, fényekkel. Ám ha nem figyelünk néha lefelé is, akkor sok tucat téma mellett megyünk el. A legtöbb állvány már enged akkora terpesztést, hogy egész a talajszinten fényképezzünk. Egy borús/felhős reggelen, amikor a köd megül a leveleken, felületeken a színek csak úgy ragyogni fognak. Ilyenkor állítsuk a fehéregyensúlyt felhős időre, hogy elkerüljük a nagyon hideg színeket a kész képen. (RAW-ban fotózva persze utólag, a meleg lakásban is módosíthatjuk ezen beállítást...)

Levelek (Stan Trzoniec)
Kerüljünk igazán közel
Most, hogy lefelé is nézünk, érdemes bepakolni a táskába még egy felszerelést -a makrolencsét. A miniállványokat pontosan erre fejlesztették ki. Ha nincs pénzünk ilyen drága felszerelésre, vagy makroobira, vagy esetleg nem akarunk sok súlyt cipelni, akkor jön jól a close-up lencse, vagy a közgyűrűsor. A close-up lencse előnye, hogy bármilyen objektív elé felpattinthatóak, és áruk is barátságosabb, mint egy új objektívé.
Készítsünk absztraktokat
Ez az a rész, amikor igazán túlmegyünk a megszokott klasszikus képeken. Engedjük szabadjára fantáziánkat, elő az őrültségnek tűnő ötletekkel! A digitális technikával csak egy klikk, és ha van elég helyünk, akkor csak a válogatás és a feldolgozás tart csak tovább picivel.
Keressünk kopasz fákat még leveles társaik előtt/mellett. Tükröződéseket, magányosan, vízben álló fákat. Próbáljuk ki az expozíció közbeni zoomolást, vagy utólagosan két expó összemosását. Keressünk körbe-közbe áramló vizet levelekkel, és kísérletezzünk hosszú expozícióval.
Történjen azonban bármi, az utómunka során kerüljük a rikító, cifra színeket.
A cikk Stan Trzoniec tollából származik, eredetije megtalálható a Popphoto oldalán.