Egy virág magánéletének bemutatásához, bogarak vagy apróbb dolgok fotózásához a legjobb, ha makróobjektívet ragadunk. Ezek általában speciális képességű objektívek, melyek képesek nagyon közeli dolgokra fókuszálni, megfelelő nagyítás mellett. Egy kis leleményességgel mi is képesek lehetünk lenyűgöző közeli felvételeket készíteni makróobi nélkül. Ennek a mikéntjéről szól aktuális cikkünk...

Az alábbi illusztrációk az egyszerű érthetőséget szolgálják, és mellőznek majd mindennemű technikai pontosságot!

Hogyan?

Számos módja van a jó eredmény elérésének, de itt és most csak egy bizonyos technikára fogunk koncentrálni. Először is köszönet illeti Alan Walker-t, aki elmesélte a fordított objektíves technika lényegét.

Alapjában véve fogunk egy második objektívet és fordított állásban az első (gépre szerelt) optika elé helyezzük. Aktív használat mellett akár oda is szigszalagozhatjuk, ahogy Alan is tette.

Hogyan is működik ez a technika?

A gépen levő optika arra van tervezve, hogy nagy látószöget fogjon be, és sokkal kisebb lapkára fókuszálja a képet (tradícionálisan filmre). Ez teszi lehetővé például a hatalmas hegyek leképezését egy (hagyományosan) 35mm-es kis téglalapra. A zoom-lencsék a látómező szűkítésével és tágításával működnek a fent leírt módon. Nagyon leegyszerűsítve "nagyból csinálnak kicsit".

Most pedig képzeljük el, hogy megfordítjuk a lencsét!

A kép is megfordul, és "kicsiből csinál nagyot" típusú lesz. Ez lényegében egy projektornak felel meg: fogja a kis méretű képet és felnagyítja. Ez jó módja a makróképek készítésének, de ehhez szükségünk lenne egy fordítógyűrűre (reverse ring).

Ez egy párezer forintért beszerezhető kis gyűrű, melynek átmérője az objektív szűrőméretével megegyező kell hogy legyen. Ha csak egy objektívünk van, kísérletezhetünk ezzel a megoldással is. Jellemzően csak egy gyűrű, semmi elektronikával, így csak manuális élességállításra hagyatkozhatunk (bár az AF itt nem sokat ér), valamint búcsút inthetünk az EXIF adatoknak is. A legnagyobb hátránya azonban a rekeszelhetőség elvesztése. - a szerk.

Most nézzük meg, mi történne, ha két lencsét raknánk egymás elé. A fordított lencse fogja a nagyon pici "céltárgyat" és felnagyítja. A gépre csatolt lencse pedig fogja ezt a felnagyított képet, és lekicsinyíti akkorára, hogy ráférjen az érzékelőre ("filmre"). Az eredmény, hogy az igen kicsi tárgy betölti a képérzékelőt - pont amit akartunk!

Zoomoljunk is

Kicsit komplikáltabb a következő lépés magyarázata, de amint megértettük, egyből egyszerűvé és világossá fog válni. Ha a második (megfordított) objektívünk zoomos, akkor közelebbre vagy távolabbra tudunk zoomolni a tárgyunktól.

Másképp fogalmazva: nem csak tipikus makrófotókat tudunk készíteni a tárgyunkról, hanem esetlegesen mikroszkópikus nagyításúakat is. Fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy a lencsénk fordított állásban van, tehát a zoomolás is fordítva működik majd. Ha közelebbre zoomolunk a fordított lencsénken, akkor az a leképezett képnél távolítást fog eredményezni. Minél jobban kizoomolunk (nagylátószögre), annál extrémebb lesz a változás a méretarányban. Az alábbi rajzon is ezt láthatjuk:

Ha ez se segítene, akkor csak emlékezzünk arra, hogy ha az obi fordítva van, akkor a zoomolás is fordítva lesz.

A tapasztalatokból tanulva javasolhatjuk, hogy a gépre egy fix gyújtótávú objektívet rögzítsünk, pl. egy 50mm-est. Ezen lencsének tipikusan nagy a rekeszelhetősége, és a képminősége is kiváló, mert egy zoomos lencsével összehasonlítva lényegesen kevesebb üvegfelületen kell a fénynek áthaladnia. Fordított objektívnek a cikkíró 28-80mm-est használ, de természetesen ehhez nem kell ragaszkodnunk. Azt kell hogy mondjuk, hogy szinte bármilyen standard zoom-lencsével megoldható a felállás.

Rekeszelés

Amikor először fordítjuk szembe az objektíveket, valószínűleg sötétnek fog tűnni a keresőben látott kép. Ez azért van, mert az obi rekeszelése a legszűkebbre urgik össze amikor nincs felcsavarva a gépvázra (nem minden típusú lencsénél).

Az alábbi tippeket a cikkíró Minolta objektívek esetében eszközölte!

Ha megnézzük az objektív hátulját, egy kis pöcköt láthatunk rajta:

Aperture control lever - azaz Rekesz állító kar

Ez a kis pöcök szabályozza a rekeszt. Ha elnyomjuk oldalra, a rekesz a legtágabbra ugrik szét. Ezáltal sokkal rövidebb záridővel tudunk majd dolgozni, alacsonyabb ISO értékek mellett. Mivel a pöcök rugó ellenében van, így valamivel rögzítenünk kellene, hogy ne okozzon nagyobb fejfájást amikor dolgozunk vele. A rögzítésben egy darab vastagabb papír is a segítségünkre lehet, ugyanis kiékelhetjük vele a pöcköt.

FIGYELEM! Vigyázzunk arra, hogy ne károsítsuk az objektívet, és semmit se ejtsünk az objektív belsejébe. Csak saját felelősségre végezzük ezen műveletet!

Mielőtt elkezdenénk a fotózást, néhány fontos tanács...

1. A két objektívnek össze kell érnie, és amíg nem rögzítjük egymáshoz a két lencsét szorosan kell tartanunk, nehogy szétcsússzanak. Fontos, hogy vigyázzunk, mert a frontlencsék összeérhetnek, vagy a z obik fémgyűrűje megkarcolhatja a másik obi frontlencséjét. Használjunk egy UV filtert, amit nyugodt szívvel karistolhatunk össze. Ezen kívül vigyázzunk, nehogy fény jusson a két objektív közé, mert az bizony bezavar.

2. Szinte bizonyos, hogy csak pár mm lesz az éles tartomány, úgyhogy állítsuk az élességállítást manuálisra. Az AF szinte biztos, hogy itt nem hasznos. Próbáljuk meg inkább közelebb-távolabb vinni az egész gépet a tárgyhoz.

Kezdetben ez nem lesz könnyű, rá kell érezni a dologra. Sokan itt adjék fel, és kezdenek el spórolni egy makróobjektívre :) - a szerk.

3. Ha a második objektívünk nagylátószögű, akkor készüljünk fel a vingnettálásra.

4. Tartsuk a szemünket az expozíciós értékeken. Mivel egy második objektíven kereszül lövünk, nem lesz pontos a fénymérés. Használjunk inkább manuális beállításokat.

5. Kapcsoljuk ki a vakut. Amíg nincs vezeték nélküli vagy vülső vakunk, a téma annyira közel lesz a lencséhez, hogy objektívjeink leárnyékolnák azt.

6. Használjunk állványt.

7. Egy vezetékes vagy infrás távkioldó jól jöhet.

Végszó - a szerk.

Előnyök: spórolás a makróobjektíven, zoomolási lehetőség, kellőképpen nagy nagyítás mellett

Hátrányok: nagyon kicsi mélységélesség (pár mm), nagyon rövidke tárgytávolság (az obikat bele kell dugni a téma arcába, így inkább csak statikus témák esetében használható megoldás), elektronika hiánya

Alternatív megoldás: körgyűrű vagy közgyűrűk használata (extension tube)

A hátrányok ellenére azonban arra mindenesetre jó ez a módszer, hogy egyáltalán betekintést nyerjünk a miniatűr világba, és rájöjjünk, érdekel-e minket ez annyira, hogy egy drága makróobira költsünk. Mert bizony valóban minőségi képekhez é kényelmes(ebb) fotózáshoz elengedhetetlen...

Példák

A cikk eredetije megtalálható Stephen Elliot blogjában