A fotósok nagy része szeret a kamera mögött állni és szép képeket készíteni. Hisz` ezért fotózik! Amikor azonban a kamera elé kerülnek, elfogy az ihlet. Sokan vannak olyanok is, akik eddig témaként a kamera előtt álltak, de szívesen kipróbálnák az önportré műfaját. Ez a cikk most nekik szól...

A legnagyobb baj az, hogy a legtöbb ember az önportré hallatán arra gondol, hogy a fotós fogja a kamerát a saját kezében, kinyújtja azt, és próbálja az arcát egy jó szögből lefényképezni. Persze olyan is van, amikor ez a megfelelő módszer, de ez a műfaj is lehet annyira gondolkodtató, mint a hagyományos portréfotózás.

1. Használjunk időzítőt, de a távkioldó még jobb

A legtöbb kamerán található önkioldó. Az önkioldás időtartama típustól függően 2-10-20 másodperc. Habár ez nem sok idő, mégis elég lehet arra, hogy a megfelelő helyre menjünk/helyezkedjünk. Mindenképp ajánlatos magunk helyett "beugrót" használni. Ez nagy mértékben megkönnyíti az élességállítást. Ha nincs segítségünk, akkor használjunk egy fadarabot, vagy bármit, ami a kezünk ügyébe kerül. Fotózás előtt erre a "segédeszközre" állítsunk élességet. Ha ezt automata módban tesszük, ne felejtsünk el utána kézi élességállításra váltani!

Ami még az időzítőnél is jobb, az a távkioldó. Ekkor lehetőségünk van kényelmesen elhelyezkedni. Az élességállítás itt is fontos, különösen akkor, ha például beugrunk a képbe. Persze a gépek közül sok képes követő élességállításra (pl. AI Servo, C-AF jelzések), de ezek nem hozzák meg a garantált sikert, ugyanis a háttér bezavarhat. Különösképp igaz ez akkor, ha az égbolt a háttér, de az egyéb homogén hátterek is összezavarhatják az AF rendszereket.

FlickR: craigmdennis

2. Fókuszáljunk másképp, máshova

Nagy általánosságban igaz az, hogy egy jó önportré az arcunknál éles, de természetesen készíthetünk ennél sokkal érdekesebb képeket is. Legyünk kreatívak, kísérletezzünk sokat!

FlickR: laszlo-photo

3. Próbálkozzunk sziluettekkel

Egy sötét, semmittevő alak a naplementében nem hat meg senkit, ám ha pl. mozgás fedezhető fel a sziluettben, máris sokkal érdekesebb a kép. Ilyenkor a néző elkezdhet azon agyalni, hogy ki is a látható alak, felmerülnek kérdések, és többet szeretne tudni. Tehát egy sziluettes kép legyen mozgalmas, legyen valami inspiráció mögötte, meséljen el egy történetet. A sziluettekről bővebben egy korábbi cikkünkben olvashattok.

FlickR: zachd1_618

4. Kezeljük úgy a képeket, mintha másoknak készítenénk azokat

Tegyünk úgy egy picit, mintha ez nem egy önportré lenne. Kicsit nézzünk szét a környezetben, és gondoljuk azt, hogy mi lenne, ha ez egy barátról készült kép lenne. Legyünk ugyanolyan körültekintőek, minden körülményt figyelembe véve.

FlickR: sherina

5. Ötleteljünk

Számos dologgal stimulálhatjuk az agyunkat, hogy túllépjük a megszokott önportré határait. Gondolunk itt pl egy zenében hallható sor megjelenítésére, vagy egy mozifilm jelenetének megjelenítésére, esetleg a FlickR-t böngészve képeket reprodukálni, vagy csak nézzünk be egy ötletelő csoportba, ahol napi vagy heti megbízások vannak önportré kategóriában. A végeredmény lehet komoly, vagy vicces, de mindenképp le leszünk nyűgözve, hogy mit ki nem tudunk találni, ha egy kicsit gondolkodunk.

FlickR: It`s Holly

6. Arcoskodjunk?!

Ez kb. olyan vita, mint a Mac vagy PC. Vajon önportrénak számít, az amin nem látszik az arcunk? Ha úgy érezzük, hogy nem akarjuk megmutatni az arcunkat a képeken, hát ne tegyük, mutassunk valami mást. Nincsenek kőbe vésett szabályok :)

FlickR: It`s Holly

7. Mutassunk érzelmeket

Az önportré több, mint az arcunk megmutatása! Az arc - és különösen a szemek - nagyon sok érzelmet hordoznak magukban, és elég nyomós érzelmi töltést tudnak sugározni magukból. Ha felvállaljuk az arcunkat, igyekezzünk átadni valamit magunkból!

FlickR: Nerboo

Reméljük, hogy cikkünk használható, és aki önportréra vágyik, sikeresen lép majd túl a karnyújtásnyiról készült, vagy éppen a tükörbe vakuzott képek ötletén.

A cikk Sherry Osborne tollából származik, eredetije megtalálható a DigitalPhotography School oldalán.