Itt a Panasonic Lumix DMC-G1, az augusztusban bejelentett Micro Four Thirds (Mikro NégyHarmad*) szabvány első képviselője.

A 12.1 megapixeles DMC-G1 a Live MOS szenzornak köszönhetően folyamatosan biztosítja az élőkép (LiveView) funkciót a fotósok számára. A DSLR vázakkal ellentétben ráadásul nem csak a keresőben (elektronikus, 1.440.000 pixeles) teszi ezt, hanem a 3"-os, 460.000 pixeles LCD kijelzőn is. Az LCD érdekessége (legalábbis ha a a DSLR vázakhoz hasonlítjuk), hogy vízszintesen 180 fokban, függőlegesen pedig 270 fokban szabadon mozgatható. Az Auto Power LCD funkció segítségével 40%-al tekerhetjük fel az LCD fényerejét, ami egy esetleges verőfényes napsütötte napon nagy segítség lehet. Az intelligens "szem-szenzor"-nek köszönhetően ha a keresőbe nézünk, akkor az bekapcsol, ha pedig elvesszük a fejünket a gép közeléből, akkor újra kikapcsol (A DSLR-ek közül a Canon EOS 400D-nél találkozhattunk hasonló funkcióval, mely nem aratott osztatlan sikert).

A tükör elhagyásának folyománya, hogy a kontrasztérzékelésen alapuló AF rendszert egy pillanatra sem kell nélkülöznünk. A 60 kép/mp-es LiveView-nak és a 100%-os lefedettséget biztosító keresőnek és LCD-nek köszönhetően a képek tökéletes komponálásának lehetősége folyamatosan biztosított. A nagyítás 1.4x (35mm-re vetítve 0.7x!).

A többfunkciós AF rendszer esetében választhatunk a 23 előre definiált terület, és 1 tetszőlegesen kiválasztható - és egy tárcsa segítségével változtatható méretű - terület között. A rendszer képes arcfelismerésre (egyszerre akár 15 arcot is képes felismerni), AF követésre (AF Tracking), és folyamatos fókuszálásra (Continuous AF). Ez utóbbi nem tisztázott, de talán a DSLR vázak AI Servo módjához hasonlítható a marketingszöveg alapján. Lehetőség van az úgynevezett Quick AF használatára is: ezt a funkciót némely kompakt gép esetében már ellőtték, de a tükörreflexes vázakhoz képest előrelépés. Lényege, hogy a gép folyamatosan fókuszál, nem pedig csak lenyomott/félig lenyomott expo gomb esetében. Természetesen ez a funkció nem mindig olyan hasznos, mint amilyennek hangzik, és valószínűleg az akksik is megszenvedik a tartós használatát.

A képek feldolgozásáért a Panasonic új, Venus Engine HD névre hallgató rendszere felelős, mely - ha hinni lehet a marketing szövegnek - rendkívül jó zajcsökkentő képességekkel rendelkezik. A gép a kor követelményeinek megfelelően HDMI kimenettel is rendelkezik, és a szenzortisztító (Supersonic Wave Filter) is szériatartozék.

A gép a fentieken kívül számos funkcióval bír még. Ezek egyike az intelligens ISO kezelés. Lényege, hogy a gép a téma mozgása alapján automatikusan áváltoztatja az ISO beállításokat a bemozdulás-mentes képek érdekében. , Az automatikus expokorrekció (alexpo) is bekerült a gép tarsolyába, és hogy a fotósnak tényleg csak egy gombot kelljen lenyomnia, automata módváltást is pakoltak a DMC-G1-be. Ez azt jelenti, hogy iA (Intelligent Auto) módban a gép automatikusan vált tájkép, portré, éjszakai tájkép, és éjszakai portré módok között. Hogy ezek a fejlesztések mennyire hasznosak, és mennyire térül majd meg ezek fejlesztése, egyelőre megjósolhatatlan. Személyes véleményem szerint kicsit átestek a ló oldalára a fiúk...

A gép november közepén kerül a boltokba, várható áráról októberben ad tájékoztatást a Panasonic.

A géphez készült objektíveket (hogy mindet-e, az kérdőjeles) MEGA O.I.S. (Optical Image Stabilization) névre hallgató képstabilizátorral szerelik. A Four Thirds szabvány objektívjei egy adapter segítségével csatlakoztathatók a DMC-G1-hez.

És ha már az objektíveknél tartunk: a váz nem érkezhetett csupaszon, így mindjárt 2 objektívet is bejelentettek mellé...

*Akinek a szabvány ismeretlen, az tekintse meg a Panasonic és az Olympus augusztusi bejelentését. A Four  Thirds szabványhoz képest az eltérések az alábbi képen jól láthatók: