A közelmúltban a Canon a belépőszintű objektívkínálatot tekintve sajnálatos lemaradást halmozott fel a többi gyártóhoz képest (kicsit feljebb azért még IGEN erősen rá kell gyúrnia a konkurenciának hogy felzárkózhasson :)).

Mivel általában hallgat a piac igényeire - gondoljunk csak olyan dolgokra mint a 70-200mm F4L IS, amelyre a piac támasztott igényt és egyszercsak lett -, ezért a két belépőszintű objektívjét alapjaitól kezdve megújította. A testvérpár tehát az 18-55mm 3.5-5.6 IS, illetve a mostani gyorsteszt alanyát adó 55-250mm 4.5-5.6 IS.

Az objektívekről

Ezen objektív amolyan íratlan standard-et képvisel a gyártók között, ugyanis minden nagyobb cég kínál ilyen, és ehhez hasonló átfogású, fényerejű objektíveket. Számos gyártó ehhez a tartományhoz kapcsolódóan fejlesztette ki olcsó teleobjektívjeit, köztük az 55-200 - 55-250 és hasonló átfogású darabokat.

Eleddig ezen objektívek leginkább kedvező árukkal hódítottak igazán, bár a Nikon bajonettes megfelelő állítólag jelentősen jobb képminőséget ígér (a Canon 55-200 II USM-hez képest persze). Erre a Nikon-nak szüksége is van, hiszen eközött az objektív és a pro telezoomja (70-200 2.8 VR) között nem kínál alternatívát. Tesztalanyunk közvetlen elődje, átfogásában a Nikon-hoz megszólalásig hasonló darab sajnos rajzában alulmaradt a Nikon verzióhoz képest. A D40 és D40x vázak bevezetésével nyert piac mindenki számára megmutatta, hogy a belépő szegmens a DSLR piac eladásokban igazán húzó ágazat, ezért most különösen fontossá váltak a jó belépő szintű zoom objektívek.

A válasz

A válasz tehát a belépőszint újragondolása volt. Mindkét kit objektív az optikai elemek és a külső alapos átgondolása után megkapta a legmodernebb IS technológiát, amely immáron 3-4 fényértéknyi szabadságot kínál. Mielőtt továbblépnénk beszéljünk pár szót az IS-ről és társairól, pár alapvető problémáról letépve a bugyit.

A stabilizátorok

Közismert, hogy mindennek megvan a maga határa, a fotózás sem kivétel. Borzasztó rövidre fogva a dolgot, a kép képérzékelőn avagy filmen keletkezésének feltétele egy adott időtartamú megvilágítás, vagyis a záridő. Az éles, bemozdulásmentes képek keletkezésének feltétele normál esetben a fókusztávhoz tartózó mm érték reciproka másodpercben, tehát tesztalanyunk esetében a 250mm-es tele álláshoz (digiten 250*1,6=400) képest 1/400-ad másodperc.
A stabilizátorok - legyen az lencsestabilizált, avagy érzékelő-elcsúsztatáson alapuló megoldás -, ezt az időt engedik hosszabbítani. Egy fényértéknyi lépcső lehetővé teszi a reciprok szabályhoz képesti záridő duplázást, tehát a 3-4 fényérték, hmm, mondjuk annyit hogy elegendő.

Az 55-250

Emellett a küllem is előnyére változott. Kaptunk egy szép, vastag, szemnek és kéznek egyaránt kellemes hosszú, széles zoomgyűrűt, jó építési minőséget. Sajna az elődökben itt-ott előforduló USM motort ez az objektív nem kapta meg - ennek oka nem ismert -, azonban az AF így is gyors és pontos, és bár hallgatja a hangját af közben az egyátalán nem zavaró. Ipari zajmérő készülékünkkel mért értékek szerint AF és a stabilizátor hangja a bajonettnél mérve működés közben 67 dB (összehasonlításképpen az AF hang 85mm F1.8 USM esetében 59 dB, EOS 20D zárhang bajonettnél mérve 85 dB).

A fókuszgyűrű keskenyebb, de bőven használható, természetesen a gyűrű USM privilégiumát, a kapcsolgatás nélküli azonnali manuális fókuszkorrekciót a 70-300 IS-hez hasonlóan itt sem kapjuk meg. Sajnos az optika frontlencséje forog fókuszálás közben csak úgy mint a fókuszgyűrű (előbbi a polár, és félszűrők, valamint esetleges makróvakuk használatát teszi nehezebbé, utóbbinál figyelnünk kell arra, hogy ne fogjuk le a gyűrűt) - és ahogy azt megszokhattuk már ebben a kategóriában, a zoomolás közben jelentősen változik az optika hossza. A 18-55-ös kitobihoz hasonlóan így cselekszik fókuszálás közben is, bár kisebb mértékben (tehát external zoom és external focus, az angol kifejezések kedvelőinek).


Személy szerint engem annyira nem zavar, mert ezzel automatikusan együtt jár az is, hogy az optika a táskában a lehető legkisebb helyet foglalja, kezelhetőbb, kompaktabb, hordozhatóbb internal zoomos társainál (ahol az optikai elemek leginkább kitolt, leghosszabb méretéhez van kialakítva a tubus hossza).

Az átfogás borzasztó kellemes és módfelett kényelmes, egészen (digitszorzóval) a portrétartománytól az erős teléig mindent megkapunk egy kis, kompakt, fél literes sörösdoboznál is kisebb méretben jó összeszerelésben, kis súly mellett, ígéretes stabilizátorral. Jól használható, kézbe venni élmény, könnyen hordozható és egyértelműen birtoklási vágyat ébreszt az emberekben.



Kompatibilitás

Ezen objektív, EF-S bajonettel rendelkező vázakkal kompatibilis. Sajnos ezzel együtt jár az EF-S üvegekről jól ismert fekete árnyékoló elem is, amely jó mélyen benyúlik a vázba, egy füst alatt lehetetlenné téve az átlag olcsó közgyűrűk és bárminemű telekonverter használatát. Utóbbi nem is oly tragikus, mert általában a belépő szintű üvegek rajza már önmagukban is kritizálható, nemhogy konverterezve - a közgyűrűk mellőzése viszont eléggé nagy pofon. Bár, ez a dolog áthidalható a gyári Canon II-es jelölésű kígyók beszerzésével, de azoknak meg az árképzése nem igazodik az belépő szint igényeihez.

A közelpontot (110 cm 55mm-en) javító makró előtétlencsék természetesen használhatóak ezzel az objektívvel is. Az objektív csak APS-C érzékelős, EF-S bajonettes gépekkel használható, jelenleg ezek: EOS 300D, 20D, 20Da, 350D, 30D, 400D, 40D, 450D, és természetesen amerikai, valamint japán testvéreik, melyek csak nevükben különböznek (Rebel és Kiss sorozat). Az objektív filmes gépeket nem támogat.

Rajzolat, részletezés, színek, etcetera

Nos igen, a sarkallatos pont, avagy a rajz problémája. Én általában kritikus természet vagyok, főleg az objektívek terén. Ebben bizonyára az is szerepet játszik, hogy az utóbbi időben olyan objektívokon szocializálódtam mint a 70-200 F2.8L USM, a 85 F1.8, a 100-400 IS USM, valamint az EF-S kategória kiemelkedő alakja, a 17-55 IS USM.



Ezekhez képest a kis kormos kályhacső színvilágban (amely szép neutrális, se nem hideg, se nem sárgás), kontrasztban (átlagos-jó között valahol), általános használhatóságban (IS, átfogás, súly, hordozhatóság) összemérhető a fentiekkel. CA-t (cromatic aberration), színi aberrációt nem tapasztaltam az általános használat közben, ezen a területeken árához képest kiemelkedően jó képességekkel rendelkezik.

A felbontással kapcsolatban viszont már adódtak némi problémák. Alapvetően nem vagyok tesztábra-fotózás párti, ezért első próba alkalmával gyakorlatilag éles helyzetben, egy kis baráti workshop alkalmával faggattam a kis teleszkópot (különféle, "adja magát" fókusztávokon rekesszsorokat lőve). Azt kell mondjam, hogy a kategória átlaga erre az objektívre is jellemző: rövidebb fókusztávokon jól, szépen és részletesen alkot a legtágabb rekesz közelében is, de rekeszelve számottevően javul a rajza főleg a szélek környékén. A tele vég felé már egy két kattintásnyit zárnunk kell az íriszen a kívánatos felbontást elérendő. A tesztábrákat elemezve 250-nél láthatóan lágyabb a kép közepe F5.6-on mint F8 környékén.

Tehát míg 55-150 környékén használható marad 5-5.6-6.3 környékén, 250mm-en az ideális rajzolat valahol F8-F11 környékén jelentkezik, amely már erős megvilágítást, vagy magas érzékenységet feltételez, igényel.

Összegzés

Összességében, a tele végi gyengeséget, valamint a közgyűrű-mentességet leszámítva, az árát megérő objektívet ismertem meg. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a 200-250 közötti tartomány tulajdonképpen egy ajándék az elődhöz és a konkurrenciához képest. Ha lehet, ezen a fókusztávon rekeszeljük az objektívet, és szép rajzot kapunk. Használtpiaci ára hamarosan még elérhetőbb lesz, a stabilizátor jó szolgálatot tesz és jól működik, kezelhetősége, hordozhatósága kiemelkedő. Az áráért, esetleg akcióban, kitben megvásárolva ajánlott vétel - 4 csillagot adnék neki az ötből.


Mi van a csomagban ?

Objektív, első-hátsó sapkák, poliamid tasak (csomagolóanyag), és, és, és - ennyi. Ne legyünk telhetetlenek, főleg ezért az árért. Az első sapkán viszont gyönyörű ezüst Canon felirat van ! :)

Alternatívák

Nos, hasonló átfogásban kapható Sigma 55-200 DC HSM, Tamron 55-200 Di-II LD Macro, mindkettő stabilizátor nélkül, jelentősen kedvezőbb áron, illetve van a Canon 55-200 II USM, ami ennek az obinak a közvetlen elődje, szintén olcsóbban (használtpiaci árát tekintve legalábbis... új objektív esetén az EF bajonett és az USM motor párezer forinttal drágábbá teszi a régebbi üveget).

Személyes véleményem szerint meggondolandó alternatívák: A régebbi, ma már csak használtan kapható 70-210 3.5-4.5 USM, ami egy kitűnő rajzú, építésű és használhatóságú kompakt tele. Rajzában picit erősebb mint az 55-250, gyűrű USM AF rendszere felhasználóbarátabb, gyorsabb hangtalanabb és azonnal korrigálható one shot AF módban. Sajnálatos módon nem rendelkezik stabilizátorral, valamint már nem kapható újonnan.

A másik alternatíva a fixek között van és ez a 85 F1.8 USM. Ez főleg árban és méretben van egy kategóriában a tesztalannyal - elveszítjük vele a nagy zoom átfogás kényelmét, cserébe brutális fényerőt és mindenféle fényviszonyok közötti használhatóságot kapunk - A rajza is megkérdőjelezhetetlenül szebb és részletezőbb, USM motorja mint a 70-210 USM-nél.

Komment, észrevétel, óhaj-sóhaj, kívánság ide alulra írandó. :) Teszábrák rövidesen...

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük a teszt objektívet Póczik Bencének (Bryan), A tesztábra nyomtatást a MOD KFT-nek, a zajmérőt a PolyOne Magyarország Polimerfeldolgozó KFT-nek, a sok türelmet kedves feleségemnek, amellyel lehetővé tették hogy eme teszt megszülethessen. :)

Ezúton szeretném előre megköszönni azon forgalmazók segítéségét, akik a közeljövőben teszt objektívekkel segítik munkánkat. :)