A technikai fejlődés, és az egyre nagyobb igények hozadéka a borzasztó sebességgel terjedő stabilizáció - amely ilyen-olyan formában már a leggagyibb marok-kompaktokban is fellelhető - szép lassan begyűrűzött a patinásabb gyártók indulókészlet-objektívjeibe is.

Az IS-mánia nem kerülhette el a sokat megélt digit Canon kitobjektívet sem, és az új verzió várható népszerűsége arra késztetett, hogy kezembe vegyem, és írjak róla.

Amellett, hogy kapott egy frissen kifejlesztett IS-t (helyesebben szólva azzal együtt, hisz a stabi további lencsetagokat jelent amit össze kell hangolni a meglevőkkel), optikailag is áttervezték, ami a neten terjengő pletykák szerint jelentősen jobb képminőséget is
hozott magával - és ez az ami engem (és mindannyiunkat - a szerk.) különösen érdekel.

Ez az IS modul jelentősen egyszerűbb felépítésének köszönhetően gyorsabban, olcsóbban gyártható és kisebb helyen elhelyezhető, mint elődei (pl. a 70-200 F2.8 L IS-ben alkalmazott darab). Nem mellesleg hatékonysága is jobb, hiszen ez már a sokadik IS generáció. Ezek alapján joggal remélhetjük tehát, hogy az érzékelő-stabilizált megoldások térnyerését és népszerűségét látva a Canon mielőbb felfrissíti az összes piacon lévő objektívjét vele.

A kitobiról általában

Ezen objektív is, akárcsak a folytatás (55-250mm), amolyan íratlan standard-et képvisel a gyártók között. Minden gyártó kínál ilyen és ehhez hasonló átfogású, fényerejű objektíveket. A 18-55 eredete a digitális szorzó (1.5x-1.6x) tudatában egyértelműen a filmes kit zoomokra vezethető vissza, kb a 28-90-es alap - mellesleg igen kényelmes és ésszerű - tartományt adja. A nagyobb konkurensek közül a Nikon és a Pentax kínál ilyen átfogást kezdő készleteiben.

Általában ezeket az objektíveket a kedvező ár és költséghatékonyság égisze alatt fejlesztik, gyártják és csomagolják kezdő optikaként mindenféle vázak mellé. Ez többé-kevésbé meglátszik a képminőségükön is:

-Nyitott rekesz környékén általában nem részleteznek kiemelkedően
-Színezetük alulszaturált
-Kontrasztjuk általában nem kiemelkedő, vagy átlag alatti

A stabilizátor

A stabilizátorokról előző tesztünkben már írtunk, de azért ezesetben is elmélkedjünk egy sort :)

Itt van például a CCD-CMOS stabi egyik használójaként a Pentax. Vele szemben a két piacvezető, a Canon és a Nikon a lencsébe épített stabit favorizálják.

Az érzékelő stab előnye, hogy tulajdonképpen minden felcsavarható lencsével, amely fókusztáv-infót ad vissza, használható a stabilizáció (Pentax esetében a régi manuális lencsék fókusztáva beírható a menüben, de ez módfelett macerás pl. manuális zoomok esetében, ugyanis minden fókusztávot be kellene írnunk, ahogy zoomolunk. Phehh...).

Ezen megoldások másik hátránya, hogy a keresőkép nem lesz stabilizált. Hosszabb telék kézből történő használatánál ez negatívum. Végezetül pedig teleobjektívek használata során a kézremegés okozta nemkívánatos érzékelő-eltolás a fókusztáv növekedésével együtt kellene hogy nőjön, de ennek fizikai határai vannak, ugyanis bizonyos távolságnál nagyobbat taszajtani nincs hely a vázban és a filmsíkra vetülő kép mérete is véges.

Ezzel szemben a lencse-stabilizált megoldásoknál a keresőkép is stabilizált (a LiveView gondolatát most tegyük félre egy keveset, és térjünk rá vissza egy leendő összehasonlításban :)), és minden egyes stabi megoldás az adott lencse képességeihez és igényeihez van igazítva, tehát a legdrágább, hosszú teleobjektívek esetében is a maximális képességeket várhatjuk el az IS rendszertől. Cserébe, minden egyes obi megvásárlásakor pengetni kell a stabilizátor felárát. Ezen megoldás további előnye, hogy filmes vázakkal is használható.

Az objektívek egyik közismert tulajdonsága, hogy hossztengelyhez közelebb eső filmsík részeken szebben rajzolnak, jobban részleteznek mint a szélek fele - ez mindkét megoldásnál esetleges lágyulást eredményezhet a stabi nélküli szituációkhoz képest. Internetszerte hasonlóan vélekednek az optikai stabilizátorral kényszerűen járó plusz lencsetagokról is (plusz üveg/levegő páros elméletben egyenlő romló felbontás), de a személyes tapasztalatom az, hogy szemmel látható hátránya a stabilizátornak nincs, ellenben kézzel fogható és nap mint nap használható előnyei egyértelműek.

Felépítés

A IS kitobi felépítése alapvetően rokon elődjével: hasonló anyagokból építkezik, hasonló módszerek vezették tervezőit és hasonló igényességgel is szerelik össze. Amiben előnyére változott: formáját, zoomgyűrűjének bordázatát a kor igényeihez igazították, s egyszersmind adtak a látványnak is. Tapasztalt szem könnyedén megkülönbözteti a normál és az IS verziót.

Használata - ha eltekintünk a manuál fókusz nehézségeitől - könnyed és egyértelmű. A tubus enyhe lötyögése szintén az előd öröksége. Megszokható, a képminőséget nem befolyásolja.

A zoomgyűrű könnyedén, kis ellenállásal, akadásmentesen forog. Az objektív bajonett környékén található módkapcsolói (AF és IS) könnyedén, hüvelykujjal kezelhetőek, működésüket halk kattanással, egyértelműen jelzik - bekapcsolt állapotuk a szűrőmenet fele, kikapcsolva a bajonett fele van -, így a keresőn tartva a szemünket, szemrevételezés nélkül is könnyen használhatóak.

A tubus hossza mind zoomoláskor mind fókuszáláskor változik - meglepetésekre ne számítsunk. A fókuszgyűrű - már ha nevezhetjük így ezt a a tubus végén található, bordázott külsejű, gyufaszál-vastagságú, belül a szűrőmenetet magába foglaló peremet - kényelmetlenül, és főleg pontatlanul használható.

Valami hasonló megoldást vártam, mint az előző tesztalanyon (Canon EF-S 55-250mm IS) levő kis fókuszgyűrű - de amellett, hogy ez jelentősen bonyolított volna a felépítésen, odatett volna a méretnek is (ami kitobi esetében kívánatosan minimális), sőt, valószínűleg az árán is meglátszott volna. Igazándiból a manuálfókusz igénye általában ritkán ébred ezen objektív várható célközönségében, így talán ez nem akkora probléma.


Az előző kitobik egyes változatainak mikro-USM motorját ez az objektív sajna nem kapta meg - ebből kifolyólag az objektív AF képességei az alap kitobival megegyezőek (milyen vicces így leírva, alap és elit USM kitobi :]). Az esetek döntő többségében (és kellő fénynél természetesen) pontosan és gyorsan fókuszál (hiszen annyira nincs sok dolga, eléggé rövid a fókuszált lencsetagok útja), hangja nem zavaró, méreseink szerint 64 dB. (Összehasonlításképpen: az AF hang a 85mm F1.8 USM esetében 59 dB, EOS 20D zárhang bajonettnél mérve 85 dB, a nagytesó 55-250mm IS pedig 67 dB.)

A kevés fény megkeseríti munkáját. Ezen esetekben egy teljes fókuszhossz megtétele után (oda-vissza próbálkozik) után pontatlan fókusszal feladja a harcot - végülis kitobi, elnézhető.

A frontlencse itt is forog (felépítésbeli örökség az elődtől), ami miatt polár-, félszűrők, valamint makróvakuk használata felejtős, de legalábbis nyűgös. A hossz változik zoom és fókuszálás közben is - cserébe a hordozás közbeni méretek minimálisak.

Kompatibilitás

A telekonverterek használata az EF-S objektívektől megszokott módon nem lehetséges. A bajonett mögötti árnyékoló elem léte összegyeztethetetlen bármely telekonverter lencserendszerével. A közgyűrűk közül a megfizethetőbb megoldások, amelyeket általában ezen objektív vevőköre preferálna, ugyancsak nem használhatóak. Maradnak a Canon féle, II-es verziószámú, kissé borsosra árazott közgyűrűk, valamint az előtétlencsék.


Szerencsére a makrózásnak jót tesz az obi közelpontja, amely (a filmsíktól számolandó) 25 cm. Ez tele állásban az objektív csőrétől kb. 6-8 cm-re levő nyugodt témák fotózását is lehetővé teszi - ez egészen jó makróképesség. Az elődhöz képest itt 3cm-es javulást könyvelhetünk el - ez amúgy egyértelműen utal az optikai felépítés különbségeire is.

Képminőség, rajz, színvilág

Őszinte meglepetés ért, a lehető legpozitívabb értelemben. Remélni sem merészeltem hogy ekkora képminőségi ugrásra számíthatunk. A tesztábrákat elemezgetve nagylátóban egészen kivételes részletezést kapunk már tág rekesszel is, saroktól sarokig. Bámulatos.

Ahogy közeledünk a tele vég fele, az objektív őrzi eme képességét és egészen jó értékeket produkál tele végen is. Kicsit azonban elszőrözve a tesztábrán, látható, hogy 55 mm-en egy-két kattintásnyi rekeszelés még rejtett tartalékokat szabadít fel - noha nem sokat, mert a tág apertúrás teljesítmény is figyelemre méltó. Ez óriási ugrásnak tűnik számomra, mert a korábbi, hagyományos kitobimra ez nem volt jellemző.

A nagylátó végén a tesztábrázás során látható hordó torzítás - az olcsó kit objektívek körében ez teljesen természetes - valamennyire minden zoom objektívre jellemző. Ezenfelül, nekem csak a tesztábrák elemzése során tűnt fel a hordósodás (a tesztábrák már csak ilyenek :), normál képek nézegetése során nem. Úgy érzem ez a jelenség csak szélsőséges esetekben lesz zavaró az átlagfelhasználó számára.

A színvilág neutrális, talán egészen enyhe meleg beütéssel - a szaturáció és kontraszt, csakúgy mint a hosszú életű elődjénél elbír - és kíván is - egy kis emelést az utómunkák során.

A hétköznapi használat során CA-val és egyéb aberrációkkal nem találkoztam.


Összegzés

Az elődjével ellentétben egy tökéletes és ideális induló objektív, a készletekben kapható felárért pediglen egyenesen ajánlott vétel. A fényerőtől és pár használati kompromisszumtól eltekintve képminőségében tökéletesen használható, kompakt, könnyű és hordozható alap zoomot kapunk. Ezt a fókusztávot nem nagyon telekonverterezik, úgyhogy ez nem jelentős hátrány, a közelpontja is egészen barátságos, alapvető makró igényeket ki tudja elégíteni. Akinek ez kevés lenne, párezer forintért kaphat hozzá makró előtétlencséket.

Erősen ajánlott vétel, 5-ből 5 pontot kap.

Mi van a csomagban ?

Objektív, első és hátsó sapka, poliamid tasak, hungarocell csomagoló anyagok, levegő - :) Ezért a pénzért ennyi fért bele.

Alternatívák

Adott ugye az IS nélküli kitobi, tág rekesszel nem kifejezetten szép rajzolattal, IS nélkül, töredék áron. A boltok polcain fellelhetők a Sigma objektívjei is. Ittvan rögtön a 18-50mm F3.5-5.6 DC, az IS nélküli kitobival közel azonos áron, de picit szebb rajzolattal. További előnye, hogy EF bajonettes vázra is feltehető (10D, D60, stb), konverterezhető (bár nagyon nem érdemes) és közgyűrűzhető, illetve ennek az objektívnek létezik egy fix 2.8-as fényerővel rendelkező verziója is, mely fényerejével sokaknak lehet jóbarátja, de kicsit mélyebben kell a pénztárcába nyúlni. Árfekvésében ehhez hasonló alternatívaként szolgálhat még a 17-70mm F2.8-4.5, mely, nagyon szép színvilággal, kontraszttal, kicsit szebb rajzolattal, és enyhe torzítással a nagylátó végen próbálja meghódítani a fotósokat. A Tamron az előző kettőhöz hasonló áron kínálja remek 17-50mm 2.8 XR Di-II objektívjét, amely kivételesen szép részletező képességgel rendelkezik. Ezen üvegek közül egyikben sincs stabilizátor.

A Canon kínálatában 1.6 szorzós digitális vázra szóba jöhet még a 17-85mm F3.5-5.6 IS (EF-S!) erősen közepes rajzolatával, durva torzításaival nagylátóban. Cserébe jó átfogást, IS-t és az USM motornak köszönhetően csendes és gyors AF-t kínál.

A tehetősebbek számára a kategória csúcsát jelenleg képező 17-55mm F2.8 IS USM (EF-S!) fix fényerő mellé IS-t, gyors AF-et, remek részletezést, és kivételes használhatóságot kínáló objektív is megfontolandó, bár új ára jelentős visszatartó lehet, de nemszabad megfeledkezni a 17-40mm F4 L USM objektívről sem.

Komment, észrevétel, óhaj-sóhaj, kívánság ide alulra írandó. :) Teszábrák rövidesen...

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük a teszt objektívet Horváth Norbertnek (MrWillage), A tesztábra nyomtatást a MOD KFT-nek, a zajmérőt a PolyOne Magyarország Polimerfeldolgozó KFT-nek, a sok türelmet kedves feleségemnek, motivációt errorkának, amellyel lehetővé tették, hogy eme teszt megszülethessen :)

Ezúton szeretném előre megköszönni azon forgalmazók segítéségét, akik a közeljövőben teszt objektívekkel segítik munkánkat. :)