Jómagam sem voltam ezzel máshogy, míg nem aztán egy óvatlan pillanatban megnyitottam a pénztárcám, és megvettem a piacon fellelhető egyik legnagyobb munkatávolsággal bíró (egy hobbifotós számára még megfizethető árú obik közül) makró objektívet, a
Sigma 180mm F3.5 Macro obit.
Legelőször, amikor a makrózás szele megérintett, még csak egy
kitobjektív figyelt a polcon, és úgy gondoltam, költséghatékony módon próbálok majd valahogy közelebb férkőzni a miniatűr világhoz. Olvastam
a fordított objektív legendájáról, és úgy gondoltam, ezt nekem is ki kell próbálnom. A körülményesség netovábbja volt ez, ugyanis
kézzel kellett odafogni az objektívet a vázhoz. A sok nyűg mellett a szennyeződés veszélye is megnőtt, úgyhogy valamit tenni kellett az ügy érdekében. Ezt a problémát egy
58mm-es fordítógyűrűvel próbáltam meg áthidalni. Az eredmény meglepő volt. Kényelmesen lehetett fókuszálni, de a kis mélységélesség és kis munkatávolság miatt - ugyanis az objektívet bele kellett hogy toljam a téma "arcába" - kicsit kényelmetlen volt. Gyakorolni tökéletes, de éreztem, hogy ez még nem a végső megoldás.
Aztán telt múlt az idő, és beszereztem egy
50mm F1.8 mk1-es optikát. Sok makróképet láttam ezzel az objektívvel is, persze egy
közgyűrűvel megfejelve, amit szintén az obival együtt vettem. A makrózási vágy kicsit felerősödött, hiszen sokkalta kényelmesebb kombinációját adta ez a fotózásnak, mint a fordítógyűrű. Azonban akárcsak az előbbi esetben, itt is
centiméterekre meg kellett közelíteni a témát (ez persze függött attól is, hogy hány közgyűrű-elem volt feltekerve). Terveim között szerepelt a betervezett kirándulásokon a virágok, rovarok fotózása, és ez utóbbi esetén igazán fontos a munkatávolság. Virágoknal még csak-csak elmegy, hogy az ember "beleül" a statikus témába, de rovarok, gyíkok, stb. esetén ez egyrészt nagyon nehezen megvalósítható, másrészt kellemetlen is lehet a fotózásunk alanyának, amit elfutással, elrepüléssel, esetleg csípéssel honorálhat.
Nézegettem az obikat, és elég nehéz volt dönteni. Itt volt mindjárt a
Canon EF 100mm F2.8 USM Macro, amiről csak jókat hallottam, a
Sigma 105mm-es illetve
150mm-es obija, valamint a
Tamron 90mm F2.8 Di Macro SP AF. A 105-öst elvetettem, mert nem volt benne szimpatikus, hogy fókuszáláskor változik az objektív hossza (external focus), a Tamron-al pedig csak később "találkoztam", úgyhogy kimaradt a buliból, akárcsak a nagytesó, a
180mm F3.5 Di Macro. Maradt tehát a Canon és a Sigma, 1-1 jelölttel. Később jött az ötlet, hogy esetleg ott a
Sigma 180mm-es verziója is. A munkatáv szimpatikus volt, megnézegettem a tesztképeket is, átgondoltam, majd jött egy kedvező ajánlat, és meg is vettem.
Nézzük is meg, hogy melyik objektív mekkora közelponttal bír:
A Canon 180-asa ugyan egy kicsit jobb közelponttal bír, mint a Sigma, cserébe kicsit hosszabb. Hogy ez - meg a talán jobb képminőség - megér-e dupla árat, azt a vásárló pénztárcája, illetve az objektív felé támasztott igények döntik el.
Frissítés!
A munkatávokat tekintve történt kis félreértés. Szóval a munkatávolság értéke a közelpont és az objektív(+napellenző) hosszának különbségéből adódik, amit a teszt írásakor nem vettem figyelembe. Alaphelyzetben
tesztünk alanyának munkatávolsága csupaszon közel 24cm, napellenzővel kb. 16cm.
Nos, méretéből és súlyából is érezhető, hogy van benne anyag. A
közel 1 kilós objektív oldalán büszkén díszeleg az
EX (Excellence - profi csiszolás) és az
IF (Internal Focus - a tubus hossza nem változik) felirat. A Sigma, akárcsak a többi objektívet, ezt is azzal a kellemes tapintású, kicsit matt, kicsit csillogós anyaggal vonta be, mint általában a lencséit. A bal oldalon található három állású pöcökre az a magyarázat, hogy az objektív teleobiként is használható, és ezen kapcsoló segítségével megkímélhetjük egy kis munkától a
HSM motort (ezzel is gyorsítva rajta), ami egyébként amúgy fókuszáláskor egy kicsit lassúnak tűnt nekem, de ha megvan a cél, akkor már kimondottan gyorsnak mondható. Tele állásban sajnos kiütközik az a "hibája", hogy nem ez az elsődleges funkciója, és elég nagy tartományt pásztáz végig a témát keresve (61cm-től végtelenig), ami a téma elmozdulása esetén kimondottan nyűgösnek mondható (mozgó vonatból próbáltam mozgó nyúlra lőni... ilyen esetekre nem a legalkalmasabb).

Az objektívhez tartozó
napellenző, ahogyan azt a Sigma esetében megszokhattuk, levehető, és
fejjel lefele feltekerhető, amennyiben a helytakarékosság fontos (pl. szállításkor). Mivel azonban a napellenző mérete nem elhanyagolható (
10 cm), kissé érdekes megoldás a kicsinek éppen nem mondható -
7 cm - fókuszgyűrű. A középső 5 cm bordázott, bárki könnyedén megtalálja rajta kényelmes a fogást.
Bizonyára feltűnt a méretekből adódó átfedés. Hatalmas hibájának tartom az objektívnek, hogy
fordítva felcsavart napellenző esetén nem lehet kézzel fókuszálni, ugyanis a fókuszgyűrű teljes mértékben fedve van.
Ha már a hibáknál tartunk, megemlíteném az objektív
másik szembetűnő hibáját, ami nem más, mint az
állványgyűrű. Az eset lehet, hogy csak egyedi, ezért kiemelném, hogy egy Manfrotto 055 ProB állványom van, 486 RC2 fejjel, a gép pedig egy 350D, BG-E3 markolattal. Más kombinációkban lehet, hogy ez a hiba nem jelentkezik, vagy nem ilyen feltűnő.
Frissítés
Egy 501HDV fej+cseretalp esetén semmi gond nincs, úgyhogy ahogyan az várható volt, kombinációfüggő a dolog.
Szóval... Korábban csak az 50-500mm járt nálam a nagyobb méretű Sigma objektívek közül, amelynél az állványgyűrű nagyon jól eltalált volt. Kényelmesen lehetett fejjel lefelé tartva szállítani az objektívet (az ember keze is odafért az állványgyűrű és az objektív közé), illetve könnyedén fel lehetett szerelni az állványra. Ehhez képest, a 180-ason található állványgyűrű olybá tűnik, mint amit csak azért tettek oda, hogy drágábban lehessen tőle az obit árulni. A gyűrű rövidsége meglehetősen szembetűnő, az objektívtől való távolsága pedig akkora, hogy egy átlagos ember ujjai sem férnek oda. Mindemellett egy másik probléma, ami szintén ennek a rövidségnek az oka, hogy a fent említett kombinációban nem lehet feltenni az objektívet az állványra, ugyanis a markolat fennakad az állvényfej kioldóján. Nagyon furcsa ez, főleg egy makró obi esetén, ahol az állvány használata szinte minden alkalommal kötelező. Nyílván nem várható el, hogy minden vázzal és markolattal leteszteljék, de egy 350D+BG-E3 megoldás elég gyakori (volt) a belépő szintű rendszerek esetén. Kezdeti idegeskedéseim közepette az agyam sem működött épp megfelelően, de aztán egy óvatlan pillanatban szerencsére kapcsoltam. Fordítva kell feltenni a gyorscseretalpat, és a probléma a múlté.
A makrózás nem (sem) egyszerű sport. A képminőséget tekintve a kezdeti sikertelenség és - jó esetben jogtalan - objektív szidalmazás után érzékelhető javulást fedezhetünk fel, amennyiben eleget teszünk a kötelezettségeknek (
állvány, megfelelő megvilágítás, stb).
Eredeti képek
Minimális utómunkával előállítható képek

(vágás, kis élesítés, kis kontraszt, méretezés) |

(vágás, kis élesítés, kis kontraszt,némi színtelenítés, méretezés) |
A képeket megtekintve azonnal feltűnhet, hogy
a mélységélesség relatív értelemben kicsi. Ez hol előnyösebb, hol nem, a témától és a háttértől függ. Viszonyítási alapnak néhány érték a
DofMaster oldaláról (16-os rekesz, D30-350D skálában, az egyes objektívek közelpontjain nézve):
Egy másik lényeges szempont
a nagyítás mértéke. Ebben az abszolút sztár a
Canon MP-E 65mm 1-5x Macro, mely 1:5 arányú nagyításra képes. Ez a vérbeli makróobi azonban tényleg semmi másra nem alkalmas - ezért is maradt ki az összehasonlítgatásokból -, de kétségtelen, hogy CSAK makrózáshoz ez a numero uno. Az összehasonlításban szereplő objektívek 1:1 arányúak.
További tesztképek rövidesen...
Sajnos csak egy
Canon 1.4x teleconvival tudtam tesztelni, de ezzel - közvetlenül -
nem kompatibilis. Egy 12mm-es közgyűrűvel már igen, de így meg változik a munkatáv, úgyhogy kénytelenek vagyunk más site-ok infoira támaszkodni. Ezek egyike például a
Juza Photo, ahol más objektívekkel készült képek is fellelhetők (jó viszonyítási alap). A képek alatti leírásokból jól kivehető, hogy még 2x Sigma teleconverterrel is szépen muzsikál az obi. A képminőség romlását valamelyest ellensúlyozza, hogy makrózáskor szinte mindig F8-F11-F16-F22 környékéig rekeszelünk.
Frissítés!
| Gyújtótávolság |
Közelpont |
Munkatávolság (csupaszon) |
Munkatávolság (napellenzővel) |
| 180mm |
46.0cm |
23.8cm |
15.9cm |
| 250mm (1.4x tc) |
54.0cm |
30.1cm |
22.2cm |
| 360mm (2x tc) |
64.5cm |
37.3cm |
29.4cm |
| 500mm (1.4x + 2x tc) |
80.0cm |
50.8cm |
42.9cm |
Összességében elmondható, hogy egy kellemes objektív ez a Sigma 180-as.
Apró hibáitól eltekintve jó vétel lehet a makró szerelmeseinek, de meg kell küzdeni a jó képekért. Munkatávolsága nagyon barátságos és környezetkímélő. Előfordulhat, hogy ez a pár centiméter szükséges ahhoz, hogy a téma ne hagyjunk magunkra, úgyhogy mindenképpen hatalmas előnynek számít. Aki még sosem olvasott utána a makrózásnak, az jó ha tudja, hogy az objektív vásárlásával nem érnek véget a költekezések. Állvány, távkioldó, vaku... határ a csillagos ég :) Új - bolti - ára tesztünk megjelenésekor 200k körül mozog, a használtpiacon pedig 150-170k környékén lehet hozzájutni, állapottól fuggően.
Objektív, első és hátsó sapka, Sigma hordtáska, napellenző, állványgyűrű.
Én is szeretném előre megköszönni azon forgalmazók segítéségét, akik a közeljövőben teszt objektívekkel segítik munkánkat. :)