Napjainkban, a folyamatosan eső fotóeszköz árak egyre növekvő keresletet ébresztenek a kedvező áron kínált belépő készletek iránt - a gyártók ezt látva egyre kedvezőbb árú csomagokat állítanak össze. Ezen öngerjesztő folyamat eredményeképp a belépőszintű masinák egyre több fotóamatőr és fotózást kedvelő személy kezében bukkanak fel. Nagyon sokuk számára a kit objektív nem kínál elegendő fényerőt, átfogást, kielégítő képminőséget (bizony a folyamatosan növő pixelszámok sajnálatos módon egyre nagyobb igényeket támasztanak az optikák felé is), így első körben valamiféle belépőszintű telezoomot vásárolnak. Ezek után a fényerő kerül terítékre, és jön valamelyik olcsó, ám fényerős, és kiemelkedő képminőségű belépőszintű fix. A következő költekezés tárgya lehet - előrebocsájtom, hogy meleg szívvel ajánlom bármelyiket - valamelyik gyártó 100 mm környéki makró objektívje.
A makró üvegek olyan különösen jó optikai tulajdonságokkal megáldott, általában fix gyújtótávolságú üvegek, amelyek mindenféle segédeszköz nélkül (közgyűrű, makró előtétlencsék) képesek nagyon közelre fókuszálni, és közben a piacon fellelhető objektívek rajzának, felbontásának elérhető maximumát kínálják. A segédeszközöktől eltérően nem degradálják a képminőséget, és nem veszítjük el a közeli és végtelen fókusz egyszerre történő használatának lehetőségét, használatuk könnyed és egyértelmű. (Általában a közgyűrűzés és előtétlencsézés olyan meglevő objektívekkel történik, amelyek nincsenek optikailag korrigálva az adott tárgytávolságra, ezért felmerülhet felbontáscsökkenés, optikai aberrációk, stb. Ezen felül mindkét esetben bukjuk a végtelen fókuszt is, vagy közelre tudunk fókuszálni vagy eltávolítva a segédcumót távolra, de ez extra időt és odafigyelést igényel.)
Általában a modern AF makrók gyári változatai (pl.
Canon 100mm F2.8 USM) képességeinek megfelelően, jó vaskos pénztárcákhoz vannak árazva, ezért megfontolandó alternatívaként számos gyártó kínál remek képességű makró objektívet. Ökölszabályként elmondhatjuk, hogy bármely gyártó, legyen Canon, Nikon, Sigma, Tamron, Tokina, stb. makró objektívje mind-mind a piacon kapható optikák felbontásának és rajzának csúcsát képviselik. (Nagy vonalakban igaz, a kimondottan makrózásra készült objektívekre vonatkoztatva. Kivételt képeznek a zoom vagy telezoom + makró funkciójú, például 70-300mm makró funkciós obik, stb. - a szerk.) Köszönhetően a színes és széles kínálatnak mindenki a pénztárcája lehetőségei szerint, vagy akár márkahűség, küllemi megjelenés alapján választhat és gyakorlatilag bármelyikkel jól jár.
A makró objektívek rendkívül széles fókusztáv-tartományban lelhetőek fel, kezdve az egészen nagylátónak számító 28-35mm-től egészen kb. 200mm-ig bezárólag: Az igazán népszerű, ma is gyártott modern AF megoldások 35-50-90-100-105-150-180-200mm környékén vannak. Az árak általában a fókusztávolsággal hasonlatosan nőnek. Általában a közelpont és a munkatávolság is együtt nő a fókusztávolsággal: előbbi azt a legrövidebb távolságot jelenti, amelyre az objektív fókuszálni képes - a filmsíktól számítva - utóbbi ugyanezt, de az objektív és a tárgy közötti minimális távolságra utal.
A Tamron a piacon kapható egyik legkedvezőbb árazású 100 környéki makró. Ez ne tévesszen meg senkit:
kicsi, könnyű, fényerős, remek felépítésű, jó illesztésekkel, és bár a bajonettet leszámítva teljes egészében műanyag építésű, masszívra és tartósra építették. A kellemes fogású, megfelelően széles
fókuszgyűrű könnyed ellenállást tanúsít a forgatónyomatékkal szemben, melynek köszönhetően pontos és finom manuálfókusz beállítást tesz lehetővé. Az
AF rendszer egy, a bajonett tövében található kapcsolóval iktatható ki - a fókuszrendszer azonban kettős, magát a fókuszgyűrűt előre-hátra tolva függetleníthetjük a teljes fókusz mechanikától (AF előretolva, MF hátrahúzva). Ez azzal jár, hogy bekapcsolt AF-el a fókuszgyűrű hátrahúzott, M állapotában forogni fog, ezzel lassítva és enyhén terhelve az AF motort.
Az objektív hossza változik fókuszálás közben. Közelponton ez jelentős hossznövekedést jelent: néhányak számára ez hátrányt jelent, de egy füst alatt megjegyezném, hogy ennek köszönhetően
az objektív frontlencséje igen mélyre került a tubusban, így egyrészt nagyon kicsi az esélye hogy összekenjük vagy megkarcoljuk, megsérüljön, ugyanakkor szinte nullára redukálja a becsillanást még a szériatartozék napellenző használata nélkül is - ez egyben azt is jelenti, hogy a napellenző hossza nem rövidíti a munkatávunkat közelpont környékén, mert szinte nincs rá szükség. Összehasonlításképpen, az USM változatú 100-as Canon makrónál a fókusz belső megoldású, a nagy méretű frontlencse teljesen elöl van, és a napellenző nem tartozéka az alap objektív csomagnak, külön kell megvásárolnunk.
A frontlencse nem forog, ezért polárszűrő, makróvaku használata nem probléma.
A műanyag építés egyik előnye a
csekély súly (405g) ami igen könnyed, gyors, pattogós használatot tesz lehetővé.

Az AF mikromotoros. Ezen tulajdonsága, ötvözve makróobi mivoltával, némi lassúságot, hangos és nehézkes AF-t feltételez, de az objektív alaposan rácáfolt erre. Előrelökött fókuszgyűrűvel, követő fókusszal az AF számára gyakorlatilag nincs lehetetlen,
még makró fókusztávon is lehetővé teszi egyes rovarok követését. Például a tavaszi virágzó gyümölcsfákon kis odafigyeléssel könnyedén fotózhatóak vele a gyűjtögető méhek és egyéb rovarok, de a fűszálakon szaladgáló vöröshangyákkal is könnyedén képes lépést tartani. A normál használatnál a fókusz működésének gyorsítására még egy AF limiter kapcsoló is rendelkezésünkre áll, makró objektívhez képest pofátlan sebességre gyorsítva az AF rendszert. Hozzáteszem, egyik legnagyobb meglepetésemre az AF pontossága is figyelemre méltó - gyakorlatilag csakis az én hibámból keletkeztek félrefókuszált képek. Egyébként én gyakran nehezítettem a munkáját egy házi készítésű makró diffúzorral, amely egy műanyaglap a szűrőmenetre erősítve - ez súlyánál fogva plusz terhet rótt az AF motor vállára, de a pontosságra nem volt hatással, illetve a sebességet is csak kismértékben csökkentette.
Az objektív
EF bajonettes és teljes Leica kockának megfelelő képkört rajzol, így minden EF bajonettes vázra, legyen az filmes vagy digitális felcsavarható. A
közgyűrűk közül bármelyikkel használható, bár az alapkiépítésben kínált 1:1 nagyítás mellé erre nem gyakran lesz szükség. A
telekonverterekkel is jó barátságban van, kivéve a gyári megoldásokat, mert a Canon a kiálló frontlencséjének köszönhetően sajnos a hátsó lencsetagok miatt fizikailag nem tekerhető fel az objektívre. A Kenko és reinkarnációi (Soligor, Tamron, stb.) gond nélkül használhatóak, és olcsó lehetőséget kínálnak az 1.4:1 illetve 2:1-hez nagyítás elérésére - egy füst alatt a tárgytáv és a munkatáv nem változik, a telekonverterek használata a szokásos 1 (1.4x) és 2 (2x) fényérték csökkenéssel jár. Az objektív remek
rajza jól tűri a konverterezést, ezenfelül makró távoknál az éles tartomány megfelelő szinten tartása általában erős rekeszeléssel jár, az pedig jót tesz a felbontásnak is.
Színei neutrálisak, és nagyon szépen szaturáltak, a kontraszt nagyon jó, aberrációkkal nem nagyon találkoztam. A felbontás maximumát RAW-ban tudjuk kiaknázni, itt nem öl részleteket a JPEG tömörítés, és az objektív az egészen apró részleteket is ragyogóan rajzolja. A tesztábrákat elemezgetve az objektív rajza egészen picit javul a rekeszelés hatására, de már F4-5.6-F8 környékén felbontásának csúcsát adja, F11 és felette ez a diffrakciónak köszönhetően már csak romlik. (A
diffrakció nem az objektív hibája, hanem egy fizikai jelenség. - a szerk.)
A tesztábrázás során, illetve a napi használatban tapasztaltak szerint
szemmel látható torzítása az objektívnek nincs (ami nem meglepő, hiszen fix fókusztávú teléről van szó).
Az összesített képminőségről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni - vagy úgy is mondhatnám hogy aki egyszer kezébe vesz egy ilyen objektívet és azt huzamosabb ideig használva megszokja az általa nyújtottakat, bármely sokszorta drágább objektív képeit nézegetve keresés nélkül találja majd a kivetni, kifogásolni valókat.
Kedvező árú, remek rajzú, kicsi, könnyű kompakt, remekül használható pontos és makró obik között kiemelkedő sebességű AF-el megáldott igazi gyöngyszem. Konverterezhető, közgyűrűzhető, mindenféle filter és makróvakuk is jól használhatóak rajta, felcsavarható filmes, cropos digi és fullframe digitális vázra egyaránt. Legszívesebben hat pontot adnék neki ötből, de ilyen nem lehetséges, ezért az
értékelése 5/5.
Nos azok vannak csőstől.
A legkedvezőbb árú használtpiacon fellelhető makró obi a Vivitar, Cosina névre keresztelt 100/3.5 makró. 30-40k között fogható, rajza nem rossz, alaphangon 1:2 leképzésre képes, általában tartozéka egy 2 lencséből készült közelpontszűrő. AF motorja hangos és nehézkesen mozgatja a AF rendszert.
A Tamron igazi vetélytársai azonban a
Sigma 105mm F2.8, valamint a
Tokina AT-X 100mm F2.8 makró obija. Képminőségüket tekintve mindkettő remek és árazásukban is hasonlatosak (80-100k). A Sigma esetében hátrány lehet a kicsit nehézkesebb és pontatlanabb AF. Mindkét objektív esetén változik a tubus hossza. A gyári megoldás, a
Canon 100mm F2.8 USM a kategória királya. Remek AF képességgel, gyors és hangtalan fókuszmotorral, belső fókuszos építéssel (fix hossz). Árazása ennek megfelelően kicsit borsosabb (100k-tól felfele).
A kis makróhoz jár leírás, egy kellemes tapintású műbőr táska, első-hátsó kupak, és napellenző. Barátságos és jól használható csomag.