Sorsunk és igényünk a folyamatos fejlődés. Az új, a szebb, a jobb, a gyorsabb iránti újra és újra megújuló vágyakozás tartja életben a mostanában éppen látványosan felvirágzó fotóscikk-gyártó iparágat is: a belépőszint árának látványos zuhanásával együtt a fejlebb pozícionált termékek ára is szépen csendben, ám annál biztosabban süllyed.
Vegyük hát a fejlődésben levő, minden értelemben pozitívan értelmezett amatőr fotográfust, aki megvásárolta már első kit-jét egy belépő szintű vázzal, majd túl van a belépő szintű tele objektív beszerzésén is - ami mondjuk a piacot csőstől ellepő 70-300, vagy 55-200/250 objektívek egyike. Kezdeti tapasztalait már megszerezte, ráérzett az alkotás ízére, egyre nagyobb örömét leli a kompozíciók alkotásában, és egyre tudatosabban használja a színek, formák, kontrasztok kombinációjának végtelen eszköztárát.
Tegyük fel, hogy emberünk számára a teleobjektíves fotózás jelenti a legnagyobb örömet, szeretne további lépéseket tenni a fényerő, részletezés javításának irányában, lehetőleg úgy, hogy a fókusztávolság ne szenvedjen csorbát, megmaradjon a zoom átfogás kényelme, és a véges anyagi forrásokat se kelljen túlzottan megterhelni.
A piacon körbenézve számos gyártó kínál 2.8-as rekesszel kíváló 70-200 vagy 80-200-asokat, de tele végen ezek a 70-300, vagy 55-250-nél megszokott fókusztávnál érezhetően rövidebbek, és bizony a telézés egy addiktív dolog - a visszalépés-leszokás általában fájdalmas. Fix objektívek terén több gyártó is kínál 4-es fényerővel potenciális lencsét, még megfizethető áron, de ez esetben elveszítjük a zoom kényelmét - noha cserébe megkérdőjelezhetetlenül kiemelkedő képminőséget kapnánk. Esetünkben azonban a zoom megléte alapfeltétel, így ez a megoldás megint csak nem a tökéletes választás. Szinte egyedüli lehetőségként marad a Sigma 100-300 F4 EX HSM objektívje, kíváló képminőséggel, gyors HSM fókusszal, masszív és tartósnak ígérkező építéssel, versenyképes áron, jó zoom átfogással.
Ez az átfogás, mint korábban említettem
egyedülálló ezzel a fényerővel párosítva. Bár a Canon kínál 100-300-as üveget, annak a fényereje 4.5-5.6, tehát igazából az a belépőszintet képviseli (ezt az ára is mutatja). Régebben gyártott a Tokina egy 100-300 F4-est, de ma már a használtpiacon is annyira ritka, hogy kihalt fajnak tekinthető.
Igazából a 300-as fókusztávhoz ma már főleg belépőszintű és fix objektíveket társíthatunk, stabilizátorral, vagy anélkül.
Az objektívet kicsomagolva tulajdonképpen két dolog az, ami rögtön és azonnal jelentékeny benyomást tesz az emberre:
a méret és a súly. A
masszív, fém építésű tubus hossza meghaladja a mellette szinte eltörpülő
Canon 70-200 2.8L méreteit, amit a felhelyezett - természetesen utóbbiénál is nagyobb - napellenző csak tovább tetéz. A korábban említett belépőszintű 70-300 vagy 55-250-es ilyen méretek mellett szinte jelentéktelennek tűnnek. A bajonett is fém építésű.
Mindez jelentős edzést jelent vállra, valamint al- és felkarra. Pusztán
az objektív súlya 1440 gramm, ami a váz, a markolat és esetleges sallangok súlyával együtt a két kilót biztosan, a hármat jó eséllyel meghaladja. A súlyon könnyíthetünk a
csuklós állványgyűrű elhagyásával, amely egyszerűen oldható, és az objektív vázról történő leválasztása nélkül eltávolítható. Rögzítése fél fordulattal megoldható, nem menetes megoldás mint Canonnál, ahol sok-sok csavargatás árán old a gyűrű szorítása és csak azután állíthatjuk tájképből portré üzemmódra az állványra rögzített szerelvényt - külön dícséret a Sigmának ezért a megoldásért.
A súly a fényerő kényszerű velejárója, a nagyobb átmérőjű lencsesor és az azt helyén tartó masszív váz adja. Kis matematika: a fényerőt jelentő szám egy hányados, mégpedig a fókusztávolság, valamint az ahhoz tartozó legtágabb blendenyílás átmérőjének hányadosa: jelenleg ez 300/4, azaz 75 mm - ez azt jelenti hogy a rekesz írisznél az objektív jelentősen vastagabb mint 75 mm. Teljes mérete (hossz x átmérő):
226.5x92.4mm.
Építése meggyőző: kézbe fogva érzésre a súlyos optika nagyon egyben van. A zoom és a fókuszgyűrű jelentékeny üvegmennyiséggel van fizikai kapcsolatban: mindegyik méltóságteljes ellenállást tanúsít forgatás hatására, ám egyik sem szorul, használatuk magától értetődő és abszolút nem nehézkes. Érdekes módon
a fókuszgyűrű nagyobb átmérőjű, és kétszer olyan vastag mint a zoomgyűrű. Sokan mikor először fogják a kezükbe ezt az üveget a fókuszgyűrűvel próbálnak zoomolni és legnagyobb meglepetésükre az expógombot félig nyomva csak az
FTM (Full Time Manual) fókusszal való szkanderozást tapasztalják - értetlen arckifejezésük portréja szinte humorportálra kívánkozik ilyenkor.
Noha a rutinosabb kattogtató természetesen gyorsan megtalálja a helyes fogást - zoomoláshoz a hátsó gyűrű a nyerő -, azért a zoomgyűrűt lehetett volna kicsit vaskosabbra, hosszabbra hagyni. Kis megszokást követően ez persze már magától értetődően használható.
A zoomgyűrű a Canon gyári objektíveknél megszokotthoz képest ellentétes irányban működik - a váz mögül szemlélve az óramutató járásával megegyezően csavarva haladunk a tele tartomány felé. Ez bizony megint csak megszokást, és hosszasabb beidegződést, begyakorlást kíván, főleg azoknak a felhasználóknak, akik párhuzamosan Canon objektív(ek)et is használnak.
Zoomolás és fókuszálás közben a belépőszinttel ellentétben
nem változik a hossz, és
nem forog a szűrőmenet: az egybetubus, az Internal Focus és Internal Zoom a
nem időjárásálló építés ellenére nem ígérkezik könnyen koszolódónak. A fix tubusméret velejárója a korábban taglalt nagy méret, amellyel táskaválasztás és pakolás során számolnunk kell. A nem épp kis méretű Stealth Reporter 500 AW táskámban ez az objektív csak magában helyezhető el, míg, pl. a Canon 70-200 2.8L vázzal együtt is kényelmesen elfér.

Természetesen a frontlencse és a
82mm-es szűrőmenet sem forog, így polárszűrő használata nem okoz problémát. A
HSM fókuszmotor a csendes és hangtalan USM Sigma féle megfelelője. Meglepően gyors és pontos valamint lehetővé teszi a fókusz fogás utáni gyors, kapcsolgatás nélküli korrekciót (FTM).
A tesztobi Canon EF bajonettes, de számos egyéb bajonettel is gyártják. Kapható többek között Sigma SA, Nikon F, Sony/Minolta A, és Pentax K bajonettel. Canon bajonett esetében az EF-S obiktól eltérően a közgyűrűzésnek és konverterezésnek nincs akadálya. Az objektív
rajza jól tűri az 1.4x teleconvertet, amivel bármilyen Canon vázon használható marad az objektív autofókusza is. A 2x-el is kompatibilis, ám azzal már elveszítjük az AF-t.
A fix szűrőmenet és frontlencse miatt a korábban emlegetett szűrőzés sem gond.
Az objektívet a Fredmiranda review oldalain, illetve egyéb helyeken olvasott pozitív visszajelzések és a 300mm iránti igényem miatt szereztem be, és bár rosszabbra számítottam, a korábban olvasottak igazolást nyertek.
Rajza, részletezése, használhatósága összemérhető az általam három éve folyamatosan használt 70-200 2.8L USM-ével, színei talán kicsit kevésbé szaturáltak, kontrasztja egy picit gyengébb, de mindenképpen jobbak mint a belépő szintű objektíveké. A
színvilága az egyes Sigma obikra oly jellemző
enyhén melegebb-sárgásabb irányba tolódik, de ma már a modern utómunka-szoftverek segítségével ez könnyen korrigálható (feltéve persze ha az egyén ízlésvilága megköveteli...). Az objektívet használtam erősen
ellenfényes szituációkban is,
CA-t nem, enyhe flare-t azonban tapasztaltam - hasonlatosan a 70-200 2.8L-hez.
Rajza már tág rekesszel is szép, és ilyenkor elveszhetünk a gyönyörűre mosott háttérben - az üveg nagyobb testvéreihez hasonlóan szép homogén háttérelmosásra képes, megfelelően megválasztott tárgy és fókusztávolságoknál.
Rekeszelés hatására a rajz enyhén javul, ám bátran merem ajánlani a teljesen tág rekeszes használatot is - csak megszállott pixelpeep-elés során találhatunk kifogásolni való részleteket.
A zoomok többségével ellentétben ez az objektív az átfogás tele vége fele sem mutat szemmel látható felbontás- vagy részletezés csökkenést.
Jó szolgáltatáscsomag, elérhető ár, szép rajz, cserébe nagy méret és nagyobb súly. Az élet csupa kompromisszum, de ez az objektív kifejezetten a vonzóbb kompromisszumok közül való. Jó vétel, 5 pont az 5-ből.
A kategóriához mérten egész szép körítés található a dobozban:
objektív, első-hátsó sapka, napellenző, állványgyűrű, puha tok, leírások, és egy vállra akasztható hordpánt amelyet a tokra lehet csatolni.
Mint ahogy azt korábban említettem,
ezzel a fényerővel és átfogással gyakorlatilag egyedülálló objektív a piacon.
Kicsit tágabbra véve a kört és a lehetőségeket, ott van a
Canon 300 F4 IS fix objektív és annak régebbi,
non-IS változata. Ez utóbbi ezen objektív használtpiaci árával összevethető (145-175 ezer forint körüli) áron, a zoom kényelme nélkül.
Elvétve (nagyon ritkán) találni 300 F4 Sigma fixeket ennél kedvezőbb áron: ezeket közismert Err99-es probléma miatt nem javasolnám, sajnos csak a gyártás kései szakaszából származó darabok mentesek ettől.
A jelentősen drágább szektorban 2.8-as fényerővel vásárolhatunk még fix 300-as objektíveket Tamron, Tokina, Sigma és gyári Canon színekben, utóbbit IS változatban is, míg
a jóval olcsóbb, cserébe minőségre is sokkal gyengébb zoom-os szektorból a 70-300-as felhozatal kínálhat pénzkímélő alternatívát.
Köszönjük a tesztábra nyomtatást a MOD KFT-nek, a zajmérőt a PolyOne Magyarország Polimerfeldolgozó KFT-nek, a sok türelmet kedves feleségemnek, amellyel lehetővé tették hogy eme teszt megszülethessen. :)
Ezúton szeretném előre megköszönni azon forgalmazók segítéségét, akik a közeljövőben teszt objektívekkel segítik munkánkat. :)